[0:16]Sziasztok! Mindenkit nagyon sok szeretettel köszöntelek a mai esti élő videóban, aminek a címe a hatodik érzék, intuíció, és ami ehhez még kötődik, tehát azok a fajta finom, nem annyira kézzelfogható, de mégis nagyon jelenlevő érzékelési módjaink, amikhez a amikkel a világhoz kapcsolódunk. A nevem Halász Alexandra, és ez Hát ez most már a sokadik ilyen élő videós előadás, és úgy veszem észre, hogy tetszik nektek, úgyhogy egy darabig még biztos, hogy lesz nekem van mondanivalóm. Ezt annak idején még a karantén alatt kezdtem el, hogy a tényleg élő élőadásokat ugye nem nem voltak művházak, nem voltak klubok, szóval, hogy ezt pótoljuk, és úgy tűnik, hogy sikere van. Úgyhogy lesz még bőven. Mindig olyan témából készülök fel, amit sokan kérnek és visszatérő kérdések vannak. Ezekre is igyekszem majd válaszolni, amiket kaptam tőletek. Intuíció, megérzés, hatodik érzék. Ez a videónak a címe, amivel ma készültem nektek. Nagyon sok érdeklődést váltott ki ez a címadás. Rengeteg kérdést is kaptam, és néhányat ezek közül Had olvassak fel, mert szerintem jó, nyilván név nélkül. Azt mondja: szuper lenne olyan gyakorlati tippeket kapni, amikkel, illetve lehet kelteni, szinten tartani, újra bebikázni, élesíteni. Hiszen nagyon jó barátunk, olyan szolgálatot tesz, mint semmi más. Igen, lesz, adok néhány konkrét tippet. Azt mondja egy másik, aki hozzászólt. Azt mondja: Naponta ilyen sorrendben, tehát intuíció és megérzés hatodik érzék, na pont ilyen sorrendben nálam soha, de soha nem működik. Hiába csendesedek el és hiába figyelek befelé, nullát ér. Na, erről is lesz szó. Aztán másik. Azt mondja: van valami a levegőben? Mostanában csak gondolok valakire és már hív is és keres. Csak napokban gondoltam, hogy jó lenne ebben a témában kutakodni, mert brutális mostanában az intuícióm, erre tessék. Ugye, itt ez a videó. Ez valaki hozzátette, hogy taníts mester. Nekem meg pont az van, hogy utólag tudom meg valamiről, hogy na, ez is egy megérzés volt. Aztán valaki írta, hogy csak a rosszat érzem meg, félek, hogy ezzel még be is vonzom, már családom boszorkánynak tart. Igen, lesz róla szó, illetve De jó, megint egy női téma. Na most ez utolsóhoz annyit tennék hozzá, hogy ez nem nem feltétlen női téma. Uraknak is van, férfiaknak is van hatodik érzékük, intuíciójuk, megérzésük, zsigeri ösztönük, le nem így nevezik. De ha mondjuk egy focistával beszélsz, az el fogja mondani, hogy egy jó jó jó focista, egy jó csatár az érzi a pályát, meg érzi az ellenfelet. Ugye ez ez már nem olyan Nem olyan reális és kézzelfogható, vagy egy autóversenyző azt mondja, hogy ő érzi az autót és a pályát. Hát ugyanez. Tehát, ha van egy ismerősöd, aki azt mondja, hogy ez hülyeség és ilyen nincsen, akkor csak kérdezd meg, hogy hogy szokott autót vezetni? És fogadjunk, hogy tele lesz olyan történetekkel, hogy és akkor megéreztem, hogy ez a gyalogos le fog lépni elém, és elrántottam a kormányt és így pont nem ütöttem el. Megéreztem, hogy mit tudom én, bevág elém az a teherautó és és még időben a fékre léptem, és elkerültük az ütközést. Ugye, autósok tele vannak ilyen sztorikkal, ilyen úgy megérezte, hogy mi fog történni. Hát erről beszélek, tehát ebben semmilyen ezospiri nincsen. Ez gyakorlatban használjuk mindannyian. De egy sima autóvezetés az lehetetlen öt érzékszervvel. Túl kevés, tehát tényleg érezni kell a pályát, az autót, a többi autóst, az egész forgalmat. Apám ebben zseniális volt, még nagyon körül se kellett néznie. És úgy vezetett balesetmentesen 50 vagy 60 éven keresztül, hogy nem nézett körül, mert annyira érezte, hogy ki hol van. Elképesztő dolgai voltak. Ezzel együtt nézzetek körül, tehát nem csereszabatos a látás, meg az intuíció. Szóval vigyázzatok magatokra. De amikor ilyen nagyon racionális emberrel találkoztok, ugye apukám az az volt egyébként, ilyen nagyon mérnök, meg meg ilyen műszaki ipari ember, De ő ő is ilyeneket mondott az autóvezetésről, hogy azt nem lehet öt érzékszervvel, ahhoz kell valami plusz.
[4:19]Szóval mit mond erről a Wikipédia? Nézzük definíció, hogy miről is miről is van itt szó. Had olvassak fel egy cikket, egy Wikipédia meghatározást. Ugye, mi az intuíció? Az intuíció azon folyamat vagy megismerés megnevezése, mely során az információszerzés nem gondolkodási folyamatok következtében történik. A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépéseken végighaladnának, és ezek tudatosulnának. Azt mondja: Amennyiben függetlenítünk a tudományosi definíciótól, köznapi értelemben egyfajta belső hang, megérzés, ráérzés, akár jövőbelátás, hatodik érzék, szívünkre hallgatás, vagy akár hasraütésszerű döntésként is aposztrofálhatjuk. Ugye, látjátok, mennyi mindent almát betesz egy kosárba. Tehát hatodik érzék, szívünkre hallgatás, ráérzés, belátás, belső hang, satöbbi. Most gondoltam, hogy ha a Wikipédia megteszi, én is egy kosárba teszem ezt a sok almát, finom nevezzük finom érzékelésnek. Az intuíció váratlanul jön, de mindig a kellő pillanatban. Belülről jön, de általában külső hatás váltja ki, hogy tényleg az volt-e, ami vezérelt bennünket, azt csak később derül ki. Nem mindegyik spontán ötlet, nem minden villanásszerű megérzés intuíció. Ha már nem gondolkodunk intenzíven az adott dolgon, akkor keletkezhet az intuíció. Az intuíció során valamely ismeret közvetlenül adja magát és így tévedésről tévedéstől mentes tudást közvetít. Na hát ezt írja róla a Viki. Én legalább két mondattal vitába szállnék itt a végén. Az egyik az az, hogy hogy utólag derül ki. Na most ugye az egyik kérdező is mondta, hogy nála mindig utólag derül ki, hogy na ez egy megérzés volt. Szerintem érezzük mi azt már közbe is, és érdemes már közben tudni, hogy ez mi volt. Szóval fejleszted a kapcsolatot a saját finom érzékelésedről, akkor nem utólag fogsz rájönni, hogy baszd meg, tudtam. Pedig tudtam. Pedig éreztem. Hányszor van ilyen? Döntéseknél, hogy pedig pedig éreztem, pedig Aha. Majd erről még fogok beszélni. És a másik, ami amibe amivel vitába szállnék, hogy tévedéstől mentes tudást közvetít. Hát én ezt nem hiszem, emberek vagyunk, gyarlók és elég komoly a hibaszázalékkal dolgoznak az érzékszerveink, ideértve sajnos az intuitívokat is. Nem vagyunk tévedhetetlenek, az intuíciónk sem az. Mindazonáltal, hogyha az intuíciód, a józan eszed, a szíved, összhangban van, akkor sokkal kevésbé fogsz rossz döntéseket hozni. Ugye, nem mindegy, hogy egy irányba húz-e, például ez a három dolog. Egyáltalán hány érzékszervünk van? Mert ez sem annyira kézenfekvő. Mindenki rávágja, hogy öt, ugye ezt tanultuk az iskolában. Látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. Ez az öt. De valójában mindenki tudja, hogy még a fizikai érzékszerveink terén is ennél sokkal több van. Hiszen például érzékeljük az egyensúlyunkat. Van egyensúlyszervünk itt belül a belső fülünkben. Érzékeljük a gravitációt, ahogy húz bennünket. Érzékeljük, hogyha felborul a valamilyen egyensúly a szervezetünkben, például éhesek leszünk. Ugye? Nincs kaja, nincs energia, akkor éhesek leszünk, vagy a kiszáradást megint csak jelzik a kis belső szenzorok, receptorok, érzékelők, és akkor szomjasak leszünk. Szoktad érezni, ha leesik a vércukorszinted, vagy fölmegy a lázad? Persze, hogy szoktad érezni. Ezek mind-mind érzékszervek, lefelé, mármint ami közvetítik, lefelé nem ilyen jók, nagy és kézzelfogható, mint egy fül vagy egy szem, hanem apróbb szenzorok sejtszintű kis receptorok. De valójában sokkal több fizikai szintű érzékszervünk van, mint ez az öt, tehát azért becsüljük meg a többit is, mert fontosak. Picit beszélnék Carl Gustav Jungról és az ő tipológiájáról, mert nagyon illik a témához. Nagyjából 20. 20. századig, tehát amíg Freud és Jung el nem kezdett a a léleknek ezzel a szegmensével foglalkozni, amit ma ugye pszichológia címen nagyon sokan ismernek. Nyilván volt ez előtte is, csak ők hoztak be egy csomó gondolatot a köztudatba. Felvilágosodás kora után ezt az intuíció dolgot ezt ezt megpróbálták letörölni a tábláról, hogy ez nem racionális, hogy ez középkori csökevény, a felvilágosodott emberhez nem illik ez. Különben is boszorkányság, egy ilyen idejétmúlt hülyeség, ilyen női szeszély, hát ilyen ilyen különben sincs, csak bemeséled magadnak, és a az észforradalma hozza el a boldog jövőt. Na most mennyire hozta el a boldog jövőt, azt a guillotin alatt többen meg tudták volna mondani a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében. Nem jött el az észforradalma, a tudomány és a ráció, az nem hozta el a boldogságot a bolygónkra, sőt nagyon úgy néz ki, hogy pont ellenkezőleg. Ugyanis hát egy kicsit féllábú vagy félkarú lett az emberiség. Tehát mintha a többi érzékszervünkről, például a szívünkről, az érzelmi érzékelésünkről elfeledkeztünk volna. Úgyhogy nagyon jelentős Carl Gustav Jungnak az a gondolata, a Jungi tipológia, hogy a világot négyféle módon tudjuk megismerni. Négyféle módon tudjuk érzékelni ezt a minket körülvevő csodálatos valóságot. Kinek melyik a fejlettebb, az az ugye a primer funkciója. Ugye mi ez a négy módszer, vagy négyféle érzékelés, világmegismerési funkció? Az egyik a gondolkodás. Lehet a világ dolgairól gondolkodni és megérteni őket, és ezáltal megismerni. Ugye ez a racionális közelítés. Lehet a dolgokhoz érzelmileg közelíteni. Tehát szeretem, nem szeretem. Vágyok rá, vagy félek tőle, fúj, vagy vonzó, ízlik, vagy nem ízlik. Tehát, hogy érzelmileg lehet közelíteni. Vannak emberek, akik a világhoz érzelmileg közelítenek. Aztán van a kézzelfogható, az érzékelés, tehát amikor tényleg ez az említett öt plusz akárhány érzékszervvel tapasztaljuk meg a világot. Megfogjuk, megízleljük, látjuk. Tehát ez az ez ez az észlelő vagy érzékelő típusa, úgy vesszük. És akkor végül van az intuitív, amit sokkal nehezebb így bekategorizálni. Aki egyszerűen ilyen ösztönösen zsigerileg érzi a világot, érzi a valóságot, és ezen a csatornán keresztül kapcsolódik hozzá. A Jungi tipológia tehát egy ilyen koordinátarendszert alkot, aminek így a négy végpontja, gondolkodó, érző, illetve észlelő és intuitív. És mindenki valahol a ebbben a koordináta rendszerben elhelyezhető attól függően, hogy mit használ elsősorban a világhoz való kapcsolódásra. Valakinek az a valóság, amit meg tud fogni, ugye ők tapogatnak mindent össze a piacon. Valaki mindenről gondolkodik és borzasztó sokat agyal. Van, aki rendkívül érzelmi lény, és és és ugye úgy mondhatni, a szívével lát, mint a Kis Hercegnél a róka. És van, aki pedig intuitív, tehát az ösztönei vezetik, a belső megérzései vezetik, ezekre figyel elsősorban. Nyilván senkinél sem csak egy van, hanem hanem ugye van egy primer, meg egy szekunder funkció, tehát a a a negyednek a másik szárát képviselő érzékelési forma. Na most ez egy nagyon izgalmas világ, hogy ki hol van. Én egy erősen gondolkodó és intuitív valaki vagyok. Mi történik ilyen mi történik az élet közepén? Ez is egy nagyon jó gondolat Jungtól. Ez az egész koordinátarendszer kicsit hajlamos megborulni. Vagyis az addig elhanyagolt érzékelési forma kerül előtérbe. Tehát aki eddig racionális volt, például könyvelő, egész életét a számok műveletében élte, 40 45-50 éves korában, egyszer csak csapott papot, otthagy, felrúgja az egészet és elmegy mondjuk amatőr színjátszó körbe, és még végén ott találjuk mondjuk Zalában, ahol biokecskét tenyészt, és elképesztően csodás, mint amilyen szappanokat állít elő kecsketej segítségével, és és ettől leszel egészséges, és rengeteg érzelem és viszonylag kevés ráció lesz a dologban, mert aki racionálisan gondolkodik, azt nem megy el Zalába biokecskét tenyészteni. Azt csak szerelemből lehet csinálni. Tényleg. Tehát ezek ilyenek.
[13:20]Tehát óriási váltások tudnak következni. Az egész életében mindig racionális ember egyszer csak azt veszi észre, hogy olyan szinten fülig szerelmes lett valami nem megfelelő személybe, többnyire ez életközepén, hogy nem is hitte volna, hogy ez lehetséges. És ennek a fordítottja is. Ismerek olyan táncosnőt, aki egész életét a színpadon töltötte, szerepel, tánc, gyönyörű, minden fele, és most üzletasszony, ugye az élet közepén, váltott egyet, és olyan kis kosztümös, kőkemény racionális üzletasszony lett belőle, hogy csak nézek. Tehát az addig elhanyagolt funkciót kezdjük előszerni. És többek között ez vezet az úgynevezett életközepi válsághoz. Milyen ennek az oka? Az, hogy a világérzékelésünk ki akar egészülni. Tehát az addig elhanyagolt részek előtérbe tolakodnak, hogy hé, én is itt vagyok, használj engem is. Csak így máshogy néz ki a világ, és ettől nagyon meg tud borulni az ember érzékelése, és úgy érzik, hogy ő körülötte fordult fel a világ, pedig csak ő látja máshogy. Ez nagyon izgalmas felismerés. Lehet, hogy veled is történt ilyen. Sok embernél az ezotéria felé fordulás valahogy így történik, hogy minden ilyen nagyon kézzelfogható, és egyszer csak történik valami, többnyire ez az élet közepén, és ott elkezd kinyílni a világ, hogy hé, van meditáció, hé, van intuíció, telepátia, megérzés, mindenféle ilyen finom érzékelés, teljesen egy más világ nyílik ki. Nagyon érdekes dolog ez. Ősember számára is fontos volt az intuíció. Most gondolj bele, ma élő ha ha még van ilyen, viszonylag ilyen bennszülött törzs egyáltalán a világban. Ebben a nagyon-nagyon globális világban. Róluk tudjuk, hogy valószínűleg úgy élnek, ahogyan a mi őseink is éltek párezer évvel ezelőtt. Nekik nagyon fontos a az intuíciójuk. Tehát például megérezni, hogy hol van a víz. Ugye az ausztrál bennszülött, megérzi, hogy az a sivatagban hova jut vízkész. Vagy hol van a zsákmányállat? Merre kell elindulni vadászni? Ugye az ilyesmin a túlélésen múlik egy bennszülöttnek, gondolj csak bele. Nem lehet a Google-ön megnézni, hogy hol legelnek a gazellák, hanem azt érezni kell, hogy hogy az X kilométerre el se látsz odáig, merre indulj el, hol van a csorda. Tehát nagyon-nagyon fontos volt a túléléshez. Egy ősember vagy egy mai bennszülött számára, hogy az intuíciónak két fontos szerepe van. Az egyik, hogy hol a veszély, a másik pedig, hogy hol van az, ami nekem jó, például a kaja, például a gazella, vagy a víz. Tehát félelem és vágy. Ez a kétféle iránytű van. Jaj, itt valami veszély fenyeget, húzzunk innen, nem tudom, hogy micsoda, de de érzem, hogy beparáztam tőlem, nem is nézem meg, hogy mi van ott, de húzok onnan ezerrel. Ugye ez a félelem. És a másik pedig, amikor valami felé mozdulunk el, ami vágyott dolog felé. Amikor ez a levélíró, aki írta, hogy mindig a rosszat érzi meg, mindig a veszélyt, a családját fenyegető veszélyeket, többnyire, és ezek elég sokszor be is következnek, ő olyan, mintha a bennszülöttnek csak a félelemérzékelőjét használná, és a vágyérzékelő részt meg nem. Tehát, hogy mi az a jó rész ennek, hogy mi érezzem meg, hogy mi a jó döntés, a jó irány. Például pályaválasztásnál. Mi leszek, ha nagy leszek? Megint életközepi kérdés szokott lenni, hogy merre tovább? Hát szóval ilyenkor mit érdemes csinálni? Ugye neki is üzenem, hogyha fél attól, hogy hogy csak a rosszat érzi meg, hogy kezdje el megfigyelni, hogy milyen az, amikor a jót érzi meg. Olyan apróságokban, hogy például vásárláskor mit vegyen le a polcról, nem csak az árát nézni a terméknek, ami nagyon fontos. Vagy piacon melyik gyümölcsöt vegye ki, édes vagy nem édes, ugye, ma már nincs lénylékelés, meg kell érezni a dinnyét, vagy meg kell érezni a barackot, vagy az egyéb gyümölcsöt, hogy jó vagy nem jó. Ránézésre nem biztos, hogy látszik, hogy hogy hogy melyik a jó. Meg kell érezni. Ha háziasszony vagy, akkor biztos, hogy tudod, miről beszélek. Tehát egy csomó mindent egyszerűen meg kell érezni. Hányszor érezte azt, hogy egy erő behúzta a turkálóba, és ott várta őt valami kincs. Ugye, pont olyan kabát, amire szüksége volt, vagy valami ilyesmi, és mindjárt ki fog derülni, hogy rengetegszer működött az ő intuíciója is, ugye a hétköznapokban, csak nem tudta, hogy ez az. Baszd meg, a huhogást, amikor mindenféle rossz dolgot meglátott, és a családjának még el is mondta, akkor az baszd meg föl is tűnt. Tehát vedd észre, hogy hányszor használod jó dolgokra a saját ösztönös megérzésedet. Ilyen hétköznapi, tényleg ilyen háziasszonyi, vagy egyszerű munkahelyi környezetben nagyon sokszor. Érzed, hogy valami nem stimmel, ugye és akkor igazából nem tudod megindokolni, hogy hogy miért nem eszed meg az üzemi konyhán azt a kaját, amitől aztán fél cég ez szalmonellát kap. Tehát, hogy ez figyeld meg, hogy hányszor fordul elő, hogy működött a hétköznapokban az ösztönös megérzésed. Bizony. Tehát olyan nincs, hogy csak a rosszat érzékelném alapból. Érzékelted a jó részt is, csak nem tudtad, hogy ez az. Vedd észre és örülj neki, mert nagyon jó jó dolog ez. Milyen hibák szoktak lenni a hatodik érzékkel, finom érzékelésünkkel, intuíciónkkal kapcsolatban? Nézzünk néhány klasszikus hibaforrást. Az egyik az, ha letagadjuk a létezését. Ugye ez a felvilágosodás kori gondolat, amit mondtam a az elején. Amikor azt mondjuk, hogy á, ilyen nincs is, á, ilyen nekem biztos, hogy nincsen. Ugye valaki írta, hogy neki hiába csendesedik el és próbál ráhangolódni, lótrót sem ér, neki ilyen ilyen nincsen. Dehogy nincs, ahogy szemed és füled is van, hogy a finom érzékelésed is működik. Ne tagadd le a létezését. Van, mindenkinek van. Valahányszor azt tapasztaltad utólag, hogy pedig éreztem, hogy, pont-pont-pont, az jelzi, hogy nagyon is volt megérzésed. A második nagyon gyakori hiba, hogy van megérzésünk, de nem figyelünk rá oda. Ilyenkor jönnek az utólag megbánt döntések, hogy pedig tudtam, hogy. Éreztem, hogy, nem figyeltünk rá oda, nem vettük komolyan a jelzést, mert ezek ezek nagyon finom kis, tényleg ez egy finom érzékelés. Tehát ez nem harsog, és ezt nagyon sok külső zaj túl hartsogja. És nem annyira elcsendesedve, és meditációban kell átélni, hogy neked intuíciód legyen, nem nem lesz. Tehát max bealszol, meg viszket. Hanem így a hétköznapi életedben fognak így be bejönni ezek a ezek a sugallatok, jelzések, belső hang. Kinek hogy működik. Meditációban csöndben relatíve ritkábban, mintha egyszerűen éled az életedet és és picit figyelsz befelé. Aztán a következő fokozat, hogy igen, van intuícióm, igen, oda is figyelek rá. Nem, nem keverem össze a a parafélelemeimmel, csak lebeszélem magamról. Lebeszélem magam, a saját intuíciómról, mert azt nem is úgy van. Ez egy elég veszélyes dolog. Szoktuk érezni. Tehát például azt, hogy mit kéne aláírni, vagy nem aláírni. Szeret-e a Józsi, vagy nem szeret a Józsi? Kinek hihetünk, kinek nem hihetünk? Ezt az ember belül tökéletesen szokta érezni, csak aztán lebeszéli magát, hogy az nem is úgy van. A Józsi áldott jó ember. Nyugodtan vegyük fel a céghez a a Gizit, mert mert egy baj van vele, hogy még nem kapott lehetőséget, de ha kapna egy felelősségteljes munkát a családi vállalkozásnál, mindjárt megemberelné magát, aha. Ugye az ember az intuíciójával tudja, hogy és ilyen szarból nem lesz vár. De nem, lebeszéljük magunkat erről, hogy megérdemel még egy lehetőséget. Persze, hogy majd majd fog bizonyítani, meg majd benő a feje lágya, meg majd majd ha ha lesz közös gyerekünk, akkor megkomolyodik. Ugye, hányan gondolják ezt? Miközben belül nem meg pontosan tudja, hogy ez nem az. Csak hülyítjük magunkat. Tényleg, szó szerint, pedig ez a nyomorult intuíció az egyfolytában ott villogott a képernyő szélén, hogy veszély, veszély, veszély, veszély. Mint egy veszélyjelző, mint az ősembernél. Aztán valakinél egész egyszerűen fordítva van bekötve az intuíció. Múlt héten volt valaki, aki elmondta, hogy ő nagyon jól jól használja az intuícióját. Tehát most éppen állást keres, és így nézi az álláshirdetéseket, és rögtön szinte világítani kezd az a hirdetés, amiből, amiről érzi, hogy neki való, és mindig el is küldi nekik a a a szívet, a műveletrajzot, és még csak be se hívják interjúra. És hogy ez mitől van, és hogy hogy mi a baj? Hát az vele a baj, hogy az összes állásinterjú közül tévedhetetlen érzékkel szúrja ki pont azokat, ahova nem ő kell. Mert be se hívják. Tehát fordítva használja az intuícióját, és ennek egyébként megvolt az oka, hogy miért félt ő rettenetesen egy állásváltoztatástól. Tehát ennek megvolt a háttér hitrendszere, hogy miért kezdte el fordítva használni az egyébként tényleg rendkívül jól működő intuitív képességeit. Szóval egész egyszerűen ilyen is van, ilyet is láttam, nagyon jópofa. Ez a, úgyhogy valami fordítva van bekötve valamilyen érzékelő. Na mi gátolja az ember finom érzékelését? Ugye beszéltem a Jungi tipológiáról, hogy világérzékelési funkciók, ugye a másik háromnak a túlműködése. Például a túlzott racionalitás. Amikor mindent érteni akarsz. Ismerős? Szerintem sokatoknak ismerős lesz ezek az agyalások, amikor az ember nagyon meg akar érteni valamit, és addig nem tud tovább lépni az életében, amíg meg nem érti. Azt a valamit. Például, hogy miért hagyott el a Géza, vagy a Kati, vagy a bárki. Meg kell értenem, hogy miért hagyott. Miközben nem biztos, hogy meg kell értened, mert lehet, hogy nincs is értelme. Másrészt meg meg meg meg most mit mit segít? Tehát ha ha érted, és akkor mi van? Tehát nem kell mindent érteni. Tehát tényleg. Tehát nem kell addig várni a továbblépéssel, amíg minden részletet meg nem értesz. Marhára be fog lassítani, és tényleg egy csomó minden egyszerűen nem racionális, nem érthető. És ne akarj tényleg mindent racionális dolgot érteni, mert úgy még táncolni sem lehet, vagy főzni, hogy teljesen racionálisan csinálom. Ha már próbáltad így főzni, akkor tudod, miről beszélek. Tehát amikor azt mondja a recept, hogy 182 fokon konfitáljuk 22 percig, és utána három izé. Na, ismeritek ezeket a fajta recepteket, ezekből rendkívül rossz ételek szoktak sülni, kisülni, szó szerint. Ezzel szemben, ha egyszerűen intuitívan összeszórsz mindenféle fincsiséget, mint a Jamie Oliver, és ilyenek, ilyenek, és nagyon fog ízleni mindenkinek. Tehát egy kicsit lehet intuitívabbra ezt venni, nem kell mindent érteni, hogy most miért raktam bele még egy kis római köményt? Mert csak, mert az úgy kellett bele. Tehát lehet ez ilyen. Lehet intuitívan főzni, nagyon jópofa dolgok sülnek ki belőle. Most ez egy példa volt. Tehát a túlzott racionalizálás, vagy a túlságosan elsodornak az érzelmek. Az is összezavarja az intuitív működést. Például a vágyak ilyenek. Amikor valaki nagyon szeretet éhes, nagyon vágyik rá, hogy szeressék, akkor hajlamos figyelmen kívül hagyni az intő jeleket. Ugye az éhes ember az nem válogat. Ilyenkor szoktunk begyűjteni mindenféle alkalmatlan partnert, mert akkora szeretetéhség van bennünk, hogy nem válogatunk, nem figyelünk oda a mindenféle finom jelzésekre, hogy te várjál, ez ez a férfi, vagy ez a nő, ez ez még nem az, akit te keressél. Tehát nyugi, bírjál ki még egy kicsit, keress tovább, lesz jobb, akinek neked való. Nem, le tudunk ragadni ilyenkor, elsodornak az érzelmek és összezavarják ezt a fajta intuitív tisztánlátást. Aztán mi zavar még? Mi zavarja még a működést? Azt, hogyha nagyon erőltetjük. Például ezt csinálják az emberek a kaszinóban. Nagyon próbálják megérezni, hogy piros vagy fekete mezőbe fog-e az a golyó a rulettkeréken kerülni. Erre igen, nem, vagy épp senki többet? Csak nagyon megpróbáljuk érezni, hogy milyen szám fog kijönni, mondjuk a lottó sorsolásnál. Ugye a szerencsejáték maga az ehhez, ahol az nyer, aki eltalálta, tehát jól működött az intuíciója. Egyébként sokszor mázlinak nevezzük az intuíciót. De valóságban tudjuk, hogy nem lehet kikényszeríteni, és minél jobban erőlteted, annál kevésbé fog működni. Mert különben, ha erőltetéssel lehetne, akkor mindenki nyerne a kaszinóban, és ez ilyen nincs, ugye a lottón, ugye ilyen sincs. Tehát ez egy komoly akadály, hogyha le akadunk ezen, és el elkezdünk ilyen nagyon ilyen hipnotikusan görcsölni ezen a dolgon, hogy érezni akarom, és tudni akarom, és érezzem már, és nem fog menni. A finom érzékelés nem szeretni, ha ilyen görcsösen rángatják őt elő. Aztán mikor van még probléma ezzel? Mi gátolja a működését? Azt, hogyha és ez egy kemény dolog, hogyha hazugságban nőttünk fel, illetve hazugságban élünk jelenleg is. Ilyenkor ugyanis ütközik az, amit látsz, amit érzel, amit tapasztalsz, meg amit az intuíciód súg. Tehát a gyakorlatilag a Jungi négyesből minimum kettő ütni fogja egymást, sőt inkább mind a négy. Nagyon sokan nőnek fel hazugságban. Tehát papa és mama azt hazudták, hogy szeretik egymást. Ugye karácsonykor volt Jingle Bells, egyébként pedig a nyüves pokol volt az élet a hideg hallgatás, csendelbüntetés. Ugye, nagyon sok ilyen család van, hogy gyakorlatilag egy bábszínház, és nem családi élet. Egy eljátsszák, hogy ők egy család, de közben meg nincs benne nincs benne már meg a szeretet, de azt hazudják. Hány ilyet látunk? Vagy megint csak friss példa, hogy hogy egy ember azért nem mondott fel sokáig, mert a főnökke az időnként megdicsérte. Ugye milyen megbecsült beosztott. De fizetésemelést nem adott mellé. Na most ez egy hazugság. Mert ugye a szavak ingyen vannak. Tehát ha megbecsült, akkor becsülje meg. Tehát akkor adja meg neki a megígért szabadságot, adja ki a a plusz fizetést, a túlórapénzt, satöbbi. Ugye, ami nem történt meg. Mondtam, hogy figyelj, te egy hazugságban élsz, mert elhiszed, hogy egy megbecsült munkaerő vagy, miközben nem vagy az, és csodálkozol, hogy mitől vannak kiégési testitüneteid. Mert már a tested ordít, hogy hé Ló, vedd észre, hogy itt valaki átver téged, hazudik. És ha valaki hazugságban nő föl, és sokan vannak így vele, felnőtt korában lehet, hogy nehezen ismeri föl, mikor él hazugságban. És ez bizony összezavarja az érzékelés, mert nem nem hisz a saját józan eszének, a saját szemének, a szívének, és az intuíciójának, és a végén már ebbe bele lehet betegedni. A hazugság, amikor saját magunknak hazudunk, az életünkben lévő hazugságaink, azok betegítőek. Sokszor pont egy betegség józanít ki. Közöttetek nem tudom, hányan vannak, akiket egy betegség vitt rá a lelki útra, a szellemi, spirituális útra. Szerintem vannak egy páran köztetek ilyenek. Ja, akkor egy gyanús, hogy van valami több ezen a világon.
[32:36]Na nézzük, mi az, ami segíti az intuitív működéseinket, mert van egy pár. Nyilván, amiket elmondtam az akadályokról, ha az ellentétét csinálod, akkor az már segíti. Segíti minden, ami egy kicsit ilyen jobb agyféltekés dolog. Tehát például, ha foglalkozol az álmaiddal. Nagyon sokszor ezek a megérzések, sugallatok, álomban jönnek. Attól ne félj, hogyha a rosszat álmodsz, akkor az meg fog valósulni, és mit tudom én, ilyen boszorkány módjára, így átkot hoz a családodra. Ettől ne tartsál, mert nem így működik. Szóval álmokkal való foglalkozás. Mindenfajta kreatív tevékenység, amikor úgymond így alfában vagy, és közben teszel veszel, szötyögsz. Nekem a sport is ilyen, nagyon sokszor vannak ilyen intuitív megérzéseim a kocogó edzéseim során. Jót tesz minden olyan, ami például az asszociációs érzékedet fejleszti. Vannak nagyon jópofa ilyen asszociációs kártyák, hogy mi jut eszedbe róla, és egész történeteket össze lehet rakni. Még a Tarokkártya is ilyen. Én ezeket a kis hétfői taró előrejelzéseimet is úgy szoktam csinálni, hogy egyszerűen fogom a lapot és ránézek, és az mit mond nekem most? Mit mond a most induló hétre, és akkor azt írom le. És ugyanaz a lap hétről hétre tök mást mond. Tehát asszociációs játékokat lehet így játszani, mi jut eszedbe róla? Ez ez is fejleszti. Mint játékos. Aztán nézzünk még néhány konkrét tippet. Az apukám, akit már az előbb említettem, emlékszem rá, kisgyerek voltam, és a nyár volt, és ez a forró homok, és ott álltam mezítláb a piacon, és mondta, hogy na, akkor megtanítalak dinnyét venni. Jaj de jó. És azt mondta apukám, aki mondom, mérnök volt, tehát egy ilyen elég kocka, hogy tedd rá a kezed a dinnyére, és érezd meg, hogy édes-e. Így, így a kezével, érzem meg, hogy édes-e a dinnye. Ez mennyire racionális, mert hogy azt lehet látni, hogy mondjuk milyen a, tehát éret vagy nem éret, azt hogy el lehet dönteni, hogy ugye a kocsányáról, meg ha megütögeted, akkor ugye feszes, vagy lottya, azt lehet, de hogy édes-e, azt nem lehet kívülről látni semmilyen módon, szóval érezd meg a dinnyét. És ez nekem nagyon tetszett, és akkor ott a kezemet tettem a mindenféle dinnyékre, és igyekeztem megérezni, hogy melyik az édes. Úgyhogy és az árus kérdezte, hogy mit csinál ez a kislány? És akkor mondtam, hogy dinnyét érzek.
[35:42]Tehát ki lehet próbálni ilyesmikkel, hogy egyszerűen a vásárláskor megérzed, hogy mit válasszál, és figyeld meg, hogy mennyire fogsz jól választani. Én nem nagyon veszek rossz dinnyét, például. Tehát lehet ilyet játszani.
[36:04]Aztán mit tudom én, vársz a a buszra vagy az utcán állsz valami miatt, és érzél rá, hogy milyen színű autó fog jönni. Játsz és buli, sötét, vagy világos. Esetleg mire fog végződni a következő autó rendszáma? A páros számra, vagy páratlan számra? Apámmal ezt is sokat játszottuk. Akkor vitt valahova kocsival, és akkor mindig mondta, hogy na, a következő autó milyen lesz? Páros, vagy páratlan? És akkor ezzel így játszottunk. Milyen színű lesz? Hány zöld autót fogunk látni, még megérkezünk Szentendrére? Tehát nagyon sok ilyen játék van, amivel lehet edzeni ezt a ezt az intuitív megérzésedet. Vagy sokan lesznek-e a postán? Hányan lesznek a postán, amikor belépek elintézni egy ügyemet? Csak szólj meg, játék és buli. Nincs tétje, de figyeld meg, hogy ez edzi az intuitív érzékelésedet, a finom érzékelésedet. Meg lehet érezni, hogy mielőtt hazaérsz, hogy tele van-e, vagy sem. Üres-e a postaláda, vagy sem. Tehát így meg lehet itt távban nézni a postaláda belsejét, hogy van-e benne valami. És akkor kiderül, hogy eltaláltad-e, vagy sem. Vagy kellemetlen hír jött, vagy vagy kellemes hír jött. Ugye, megint érezd meg, hogy veszély, vagy valami jó dolog, az ősember, vagy a bennszülött.
[37:51]Vagy például csörög a telefon, szóval meg, hogy mégis ki hív. Lehet, hogy el fogod találni, és nem azért vártad a hívását, hanem hanem, mert mert mert pont előtte gondoltál a személyre. Az illető is pont gondolt rád, és azért hívott föl, és össze találkozott a két gondolat. Van ilyen. Ugye ez már a telepátia kategória.
[38:21]Lehet játszani vele, hogy érzésre merre indulj. Én ma kirándulni voltam. Kihasználtam ezt a szabad szerdát, és hát elég lehetetlenül voltak felfestve a jelzések. Úgyhogy több elágazásnál is kellett a megérzésemre hagyatkozni. Direkt nem vettem elő a térképet, hogy érzésre merre kéne menni. És arra gondoltam, hogy ha nagyon hülyén csinálom, akkor le fogom késni a vonatot haza, és akkor már nem lesz élő videó. De teljesen jó volt minden kanyarvétel, minden elágazás timmelt, és és még egy órával előbb is értem a megállóba. Tehát lehet ezt ilyet is játszani, hogy hogy ugye érzésre merre mennél tovább, vagy egyszerűen sétálsz az utcán. Melyik bolt az, amelyik hív? Mert lehet, hogy lesz ott valami termék a számodra, amire pont szükséged van, pont kerested, és pont le van árazva. Tehát egy totál hétköznapi módon használni. Vagy ki hol van? Amikor én kisgyerek voltam, akkor az áruházban anyu egyszer el el elveszett. Nem, nem láttam, hogy hol van. Lehettem vagy négy-öt éves, és megijedtem egy pillanatra, hogy hogy elvesztettem az anyukámat, és ott így megálltam az áruházban, és azt találtam ki, hogy én most egy nagy halászhálót terítek erre az áruházra, egy behúzom a halászhálót, és ott lesz benne az anyukám. És fogom tudni, hogy ő hol van. Mert a hálóban ott lesz, és akkor odamegy abba az irányba fogok menni, és akkor megtaláljuk egymást. Ez és ez be is jött. Tehát tényleg így működött. Mai napig ezt az érzéket használom, hogy megy a radar körbe, és merre van a valami. Például amikor ritka vadvirágokat keresek a természetben, akkor szoktam így, hogy na na, hol van az őszi csillagvirág? És akkor jobbra, balra, előttem, mögöttem. Melyik oldalon lesz az útnak, hol hol lesz? És nagyon sokszor bejön. Tehát lehet így dolgok megkereséséhez használni. Így így belenézni akár a falba, hogy hol a csőtörés. Elképesztő jó dolgokat lehet ezzel csinálni. Tényleg, ilyen napi szinten kell ezt használni és gyakorolni. Minél inkább barátod lesz ez az érzékelés, annál inkább fogsz rá figyelni, és fogod tudni, hogy most intuíció volt, vagy bekámoztál valamit. Nagyon nagy különbség van. Tehát amikor intuíció intuitív megérzésed, látomásod, meghallásod, ráérzésed, na megint, kinek, hogy működik, van, az nagyon finom. Az nem fog ilyen színes, szagos, 3D-s, Dolby Surround mozit vetíteni a fejedben. Másik megkülönböztetési lehetőség, hogy figyeld meg, hogy honnan szól az üzenet. A mozi, az az itt az fejben van, a vetítőterem az itt van a fejünkben. Az intuíció az meg így nyaktól lefelé szokott lenni. Tehát valamilyen ilyen zsigeri testi forrása lesz, tehát szimplán máshonnan szól a hang. A hangok is megmondták. Szóval más a forrása, és némi gyakorlással rá fogsz érezni, hogy ezt most te bevetítetted, és utána frászt kaptál saját magadtól, mert annyira a saját hatásod alá kerültél, vagy tényleg egy intuitív megérzés volt. Teljesen más a kettő. Tehát nem kell érteni a dolog működését, elég, hogyha egy picit követed ezt a ezt a ezeket a hívó dolgokat, vagy éppen az innen el jellegű üzeneteket. Lehet játszani vele, semmiképp se görcsölj rá, tehát az az az leblokkolja a működését.
[42:50]Aztán mikor van még probléma ezzel, mi gátolja a működését? Azt, hogyha és ez egy kemény dolog, hogyha hazugságban nőttünk fel, illetve hazugságban élünk jelenleg is. Ilyenkor ugyanis ütközik az, amit látsz, amit érzel, amit tapasztalsz, meg amit az intuíciód súg. Tehát a gyakorlatilag a Jungi négyesből minimum kettő ütni fogja egymást, sőt inkább mind a négy. Nagyon sokan nőnek fel hazugságban. Tehát papa és mama azt hazudták, hogy szeretik egymást. Ugye karácsonykor volt Jingle Bells, egyébként pedig a nyűves pokol volt az élet, a hideg hallgatás, csenddel büntetés. Ugye, nagyon sok ilyen család van, hogy gyakorlatilag egy bábszínház, és nem családi élet. Egy eljátsszák, hogy ők egy család, de közben meg nincs benne nincs benne már meg a szeretet, de azt hazudják. Hány ilyet látunk? Vagy megint csak friss példa, hogy hogy egy ember azért nem mondott fel sokáig, mert a főnöke az időnként megdicsérte. Ugye, milyen megbecsült beosztott. De fizetésemelést nem adott mellé. Na most ez egy hazugság. Mert ugye a szavak ingyen vannak. Tehát ha megbecsült, akkor becsülje meg. Tehát akkor adja meg neki a megígért szabadságot, adja ki a a plusz fizetést, a túlórapénzt, satöbbi. Ugye, ami nem történt meg. Mondtam, hogy figyelj, te egy hazugságban élsz, mert elhiszed, hogy egy megbecsült munkaerő vagy, miközben nem vagy az, és csodálkozol, hogy mitől vannak kiégési testitüneteid. Mert már a tested ordít, hogy hé, vedd észre, hogy itt valakin átver téged, hazudik. És ha valaki hazugságban nő föl, és sokan vannak így vele, felnőttként lehet, hogy nehezen ismeri föl, mikor él hazugságban. És ez bizony összezavarja az érzékelés, mert nem hisz nem hisz a saját józan eszének, a saját szemének, a szívének, és az intuíciójának, és a végén már ebbe bele lehet betegedni. A hazugság, amikor saját magunknak hazudunk, az életünkben lévő hazugságaink, azok betegítőek. Sokszor pont egy betegség józanít ki. Közöttetek nem tudom, hányan vannak, akiket egy betegség vitt rá a lelki útra, a szellemi, spirituális útra. Szerintem vannak egy páran köztetek ilyenek. Ja, akkor ez gyanús, hogy van valami több ezen a világon. Na nézzük, mi az, ami segíti az intuitív működéseinket, mert van egy pár. Nyilván, amiket elmondtam az akadályokról, ha az ellentétét csinálod, akkor az már segíti. Segíti minden, ami egy kicsit ilyen jobb agyféltekés dolog. Tehát például, ha foglalkozol az álmaiddal. Nagyon sokszor ezek a megérzések, sugallatok, álomban jönnek. Attól ne félj, hogyha a rosszat álmodsz, akkor az meg fog valósulni, és mit tudom én, ilyen boszorkány módjára, így átkot hoz a családodra. Ettől ne tartsál, mert nem így működik. Szóval álmokkal való foglalkozás. Mindenfajta kreatív tevékenység, amikor úgymond így alfában vagy, és közben teszel veszel, szötyögsz. Nekem a sport is ilyen, nagyon sokszor vannak ilyen intuitív megérzéseim a kocogó edzéseim során. Jót tesz minden olyan, ami például az asszociációs érzékedet fejleszti. Vannak nagyon jópofa ilyen asszociációs kártyák, hogy mi jut eszedbe róla, és egész történeteket össze lehet rakni. Még a Tarokkártya is ilyen. Én ezeket a kis hétfői taró előrejelzéseimet is úgy szoktam csinálni, hogy egyszerűen fogom a lapot és ránézek, és az mit mond nekem most? Mit mond a most induló hétre, és akkor azt írom le. És ugyanaz a lap hétről hétre tök mást mond. Tehát asszociációs játékokat lehet így játszani, mi jut eszedbe róla? Ez ez is fejleszti. Mint játékos. Aztán nézzünk még néhány konkrét tippet. Az apukám, akit már az előbb említettem, emlékszem rá, kisgyerek voltam, és a nyár volt, és ez a forró homok, és ott álltam mezítláb a piacon, és mondta, hogy na, akkor megtanítalak dinnyét venni. Jaj de jó. És azt mondta apukám, aki mondom, mérnök volt, tehát egy ilyen elég kocka, hogy tedd rá a kezed a dinnyére, és érezd meg, hogy édes-e. Így, így a kezével, érzem meg, hogy édes-e a dinnye. Ez mennyire racionális, mert hogy azt lehet látni, hogy mondjuk milyen a, tehát éret vagy nem éret, azt hogy el lehet dönteni, hogy ugye a kocsányáról, meg ha megütögeted, akkor ugye feszes, vagy lottya, azt lehet, de hogy édes-e, azt nem lehet kívülről látni semmilyen módon, szóval érezd meg a dinnyét. És ez nekem nagyon tetszett, és akkor ott a kezemet tettem a mindenféle dinnyékre, és igyekeztem megérezni, hogy melyik az édes. Úgyhogy és az árus kérdezte, hogy mit csinál ez a kislány? És akkor mondtam, hogy dinnyét érzek. Tehát ki lehet próbálni ilyesmikkel, hogy egyszerűen a vásárláskor megérzed, hogy mit válasszál, és figyeld meg, hogy mennyire fogsz jól választani. Én nem nagyon veszek rossz dinnyét, például. Tehát lehet ilyet játszani.
[49:04]Aztán mit tudom én, vársz a a buszra vagy az utcán állsz valami miatt, és érzél rá, hogy milyen színű autó fog jönni. Játsz és buli, sötét, vagy világos. Esetleg mire fog végződni a következő autó rendszáma? A páros számra, vagy páratlan számra? Apámmal ezt is sokat játszottuk. Akkor vitt valahova kocsival, és akkor mindig mondta, hogy na, a következő autó milyen lesz? Páros, vagy páratlan? És akkor ezzel így játszottunk. Milyen színű lesz? Hány zöld autót fogunk látni, még megérkezünk Szentendrére? Tehát nagyon sok ilyen játék van, amivel lehet edzeni ezt a ezt az intuitív megérzésedet. Vagy sokan lesznek-e a postán? Hányan lesznek a postán, amikor belépek elintézni egy ügyemet? Csak szólj meg, játék és buli. Nincs tétje, de figyeld meg, hogy ez edzi az intuitív érzékelésedet, a finom érzékelésedet. Meg lehet érezni, hogy mielőtt hazaérsz, hogy tele van-e, vagy sem. Üres-e a postaláda, vagy sem. Tehát így meg lehet itt távban nézni a postaláda belsejét, hogy van-e benne valami. És akkor kiderül, hogy eltaláltad-e, vagy sem. Vagy kellemetlen hír jött, vagy vagy kellemes hír jött. Ugye, megint érezd meg, hogy veszély, vagy valami jó dolog, az ősember, vagy a bennszülött.
[50:51]Vagy például csörög a telefon, szóval meg, hogy mégis ki hív. Lehet, hogy el fogod találni, és nem azért vártad a hívását, hanem hanem, mert mert mert pont előtte gondoltál a személyre. Az illető is pont gondolt rád, és azért hívott föl, és össze találkozott a két gondolat. Van ilyen. Ugye ez már a telepátia kategória.
[51:21]Lehet játszani vele, hogy érzésre merre indulj. Én ma kirándulni voltam. Kihasználtam ezt a szabad szerdát, és hát elég lehetetlenül voltak felfestve a jelzések. Úgyhogy több elágazásnál is kellett a megérzésemre hagyatkozni. Direkt nem vettem elő a térképet, hogy érzésre merre kéne menni. És arra gondoltam, hogy ha nagyon hülyén csinálom, akkor le fogom késni a vonatot haza, és akkor már nem lesz élő videó. De teljesen jó volt minden kanyarvétel, minden elágazás timmelt, és és még egy órával előbb is értem a megállóba. Tehát lehet ezt ilyet is játszani, hogy hogy ugye érzésre merre mennél tovább, vagy egyszerűen sétálsz az utcán. Melyik bolt az, amelyik hív? Mert lehet, hogy lesz ott valami termék a számodra, amire pont szükséged van, pont kerested, és pont le van árazva. Tehát egy totál hétköznapi módon használni. Vagy ki hol van? Amikor én kisgyerek voltam, akkor az áruházban anyu egyszer el el elveszett. Nem, nem láttam, hogy hol van. Lehettem vagy négy-öt éves, és megijedtem egy pillanatra, hogy hogy elvesztettem az anyukámat, és ott így megálltam az áruházban, és azt találtam ki, hogy én most egy nagy halászhálót terítek erre az áruházra, egy behúzom a halászhálót, és ott lesz benne az anyukám. És fogom tudni, hogy ő hol van. Mert a hálóban ott lesz, és akkor odamegy abba az irányba fogok menni, és akkor megtaláljuk egymást. Ez és ez be is jött. Tehát tényleg így működött. Mai napig ezt az érzéket használom, hogy megy a radar körbe, és merre van a valami. Például amikor ritka vadvirágokat keresek a természetben, akkor szoktam így, hogy na na, hol van az őszi csillagvirág? És akkor jobbra, balra, előttem, mögöttem. Melyik oldalon lesz az útnak, hol hol lesz? És nagyon sokszor bejön. Tehát lehet így dolgok megkereséséhez használni. Így így belenézni akár a falba, hogy hol a csőtörés. Elképesztő jó dolgokat lehet ezzel csinálni. Tényleg, ilyen napi szinten kell ezt használni és gyakorolni. Minél inkább barátod lesz ez az érzékelés, annál inkább fogsz rá figyelni, és fogod tudni, hogy most intuíció volt, vagy bekámoztál valamit. Nagyon nagy különbség van. Tehát amikor intuíció intuitív megérzésed, látomásod, meghallásod, ráérzésed, na megint, kinek, hogy működik, van, az nagyon finom. Az nem fog ilyen színes, szagos, 3D-s, Dolby Surround mozit vetíteni a fejedben. Másik megkülönböztetési lehetőség, hogy figyeld meg, hogy honnan szól az üzenet. A mozi, az az itt az fejben van, a vetítőterem az itt van a fejünkben. Az intuíció az meg így nyaktól lefelé szokott lenni. Tehát valamilyen ilyen zsigeri testi forrása lesz, tehát szimplán máshonnan szól a hang. A hangok is megmondták. Szóval más a forrása, és némi gyakorlással rá fogsz érezni, hogy ezt most te bevetítetted, és utána frászt kaptál saját magadtól, mert annyira a saját hatásod alá kerültél, vagy tényleg egy intuitív megérzés volt. Teljesen más a kettő. Tehát nem kell érteni a dolog működését, elég, hogyha egy picit követed ezt a ezt a ezeket a hívó dolgokat, vagy éppen az innen el jellegű üzeneteket. Lehet játszani vele, semmiképp se görcsölj rá, tehát az az az leblokkolja a működését.
[55:50]Aztán mikor van még probléma ezzel, mi gátolja a működését? Azt, hogyha és ez egy kemény dolog, hogyha hazugságban nőttünk fel, illetve hazugságban élünk jelenleg is. Ilyenkor ugyanis ütközik az, amit látsz, amit érzel, amit tapasztalsz, meg amit az intuíciód súg. Tehát a gyakorlatilag a Jungi négyesből minimum kettő ütni fogja egymást, sőt inkább mind a négy. Nagyon sokan nőnek fel hazugságban. Tehát papa és mama azt hazudták, hogy szeretik egymást. Ugye karácsonykor volt Jingle Bells, egyébként pedig a nyűves pokol volt az élet, a hideg hallgatás, csenddel büntetés. Ugye, nagyon sok ilyen család van, hogy gyakorlatilag egy bábszínház, és nem családi élet. Egy eljátsszák, hogy ők egy család, de közben meg nincs benne nincs benne már meg a szeretet, de azt hazudják. Hány ilyet látunk? Vagy megint csak friss példa, hogy hogy egy ember azért nem mondott fel sokáig, mert a főnöke az időnként megdicsérte. Ugye, milyen megbecsült beosztott. De fizetésemelést nem adott mellé. Na most ez egy hazugság. Mert ugye a szavak ingyen vannak. Tehát ha megbecsült, akkor becsülje meg. Tehát akkor adja meg neki a megígért szabadságot, adja ki a a plusz fizetést, a túlórapénzt, satöbbi. Ugye, ami nem történt meg. Mondtam, hogy figyelj, te egy hazugságban élsz, mert elhiszed, hogy egy megbecsült munkaerő vagy, miközben nem vagy az, és csodálkozol, hogy mitől vannak kiégési testitüneteid. Mert már a tested ordít, hogy hé, vedd észre, hogy itt valakin átver téged, hazudik. És ha valaki hazugságban nő föl, és sokan vannak így vele, felnőttként lehet, hogy nehezen ismeri föl, mikor él hazugságban. És ez bizony összezavarja az érzékelés, mert nem hisz nem hisz a saját józan eszének, a saját szemének, a szívének, és az intuíciójának, és a végén már ebbe bele lehet betegedni. A hazugság, amikor saját magunknak hazudunk, az életünkben lévő hazugságaink, azok betegítőek. Sokszor pont egy betegség józanít ki. Közöttetek nem tudom, hányan vannak, akiket egy betegség vitt rá a lelki útra, a szellemi, spirituális útra. Szerintem vannak egy páran köztetek ilyenek. Ja, akkor ez gyanús, hogy van valami több ezen a világon. Na nézzük, mi az, ami segíti az intuitív működéseinket, mert van egy pár. Nyilván, amiket elmondtam az akadályokról, ha az ellentétét csinálod, akkor az már segíti. Segíti minden, ami egy kicsit ilyen jobb agyféltekés dolog. Tehát például, ha foglalkozol az álmaiddal. Nagyon sokszor ezek a megérzések, sugallatok, álomban jönnek. Attól ne félj, hogyha a rosszat álmodsz, akkor az meg fog valósulni, és mit tudom én, ilyen boszorkány módjára, így átkot hoz a családodra. Ettől ne tartsál, mert nem így működik. Szóval álmokkal való foglalkozás. Mindenfajta kreatív tevékenység, amikor úgymond így alfában vagy, és közben teszel veszel, szötyögsz. Nekem a sport is ilyen, nagyon sokszor vannak ilyen intuitív megérzéseim a kocogó edzéseim során. Jót tesz minden olyan, ami például az asszociációs érzékedet fejleszti. Vannak nagyon jópofa ilyen asszociációs kártyák, hogy mi jut eszedbe róla, és egész történeteket össze lehet rakni. Még a Tarokkártya is ilyen. Én ezeket a kis hétfői taró előrejelzéseimet is úgy szoktam csinálni, hogy egyszerűen fogom a lapot és ránézek, és az mit mond nekem most? Mit mond a most induló hétre, és akkor azt írom le. És ugyanaz a lap hétről hétre tök mást mond. Tehát asszociációs játékokat lehet így játszani, mi jut eszedbe róla? Ez ez is fejleszti. Mint játékos. Aztán nézzünk még néhány konkrét tippet. Az apukám, akit már az előbb említettem, emlékszem rá, kisgyerek voltam, és a nyár volt, és ez a forró homok, és ott álltam mezítláb a piacon, és mondta, hogy na, akkor megtanítalak dinnyét venni. Jaj de jó. És azt mondta apukám, aki mondom, mérnök volt, tehát egy ilyen elég kocka, hogy tedd rá a kezed a dinnyére, és érezd meg, hogy édes-e. Így, így a kezével, érzem meg, hogy édes-e a dinnye. Ez mennyire racionális, mert hogy azt lehet látni, hogy mondjuk milyen a, tehát éret vagy nem éret, azt hogy el lehet dönteni, hogy ugye a kocsányáról, meg ha megütögeted, akkor ugye feszes, vagy lottya, azt lehet, de hogy édes-e, azt nem lehet kívülről látni semmilyen módon, szóval érezd meg a dinnyét. És ez nekem nagyon tetszett, és akkor ott a kezemet tettem a mindenféle dinnyékre, és igyekeztem megérezni, hogy melyik az édes. Úgyhogy és az árus kérdezte, hogy mit csinál ez a kislány? És akkor mondtam, hogy dinnyét érzek. Tehát ki lehet próbálni ilyesmikkel, hogy egyszerűen a vásárláskor megérzed, hogy mit válasszál, és figyeld meg, hogy mennyire fogsz jól választani. Én nem nagyon veszek rossz dinnyét, például. Tehát lehet ilyet játszani.
[1:02:04]Aztán mit tudom én, vársz a a buszra vagy az utcán állsz valami miatt, és érzél rá, hogy milyen színű autó fog jönni. Játsz és buli, sötét, vagy világos. Esetleg mire fog végződni a következő autó rendszáma? A páros számra, vagy páratlan számra? Apámmal ezt is sokat játszottuk. Akkor vitt valahova kocsival, és akkor mindig mondta, hogy na, a következő autó milyen lesz? Páros, vagy páratlan? És akkor ezzel így játszottunk. Milyen színű lesz? Hány zöld autót fogunk látni, még megérkezünk Szentendrére? Tehát nagyon sok ilyen játék van, amivel lehet edzeni ezt a ezt az intuitív megérzésedet. Vagy sokan lesznek-e a postán? Hányan lesznek a postán, amikor belépek elintézni egy ügyemet? Csak szólj meg, játék és buli. Nincs tétje, de figyeld meg, hogy ez edzi az intuitív érzékelésedet, a finom érzékelésedet. Meg lehet érezni, hogy mielőtt hazaérsz, hogy tele van-e, vagy sem. Üres-e a postaláda, vagy sem. Tehát így meg lehet itt távban nézni a postaláda belsejét, hogy van-e benne valami. És akkor kiderül, hogy eltaláltad-e, vagy sem. Vagy kellemetlen hír jött, vagy vagy kellemes hír jött. Ugye, megint érezd meg, hogy veszély, vagy valami jó dolog, az ősember, vagy a bennszülött.
[1:03:51]Vagy például csörög a telefon, szóval meg, hogy mégis ki hív. Lehet, hogy el fogod találni, és nem azért vártad a hívását, hanem hanem, mert mert mert pont előtte gondoltál a személyre. Az illető is pont gondolt rád, és azért hívott föl, és össze találkozott a két gondolat. Van ilyen. Ugye ez már a telepátia kategória.
[1:04:21]Lehet játszani vele, hogy érzésre merre indulj. Én ma kirándulni voltam. Kihasználtam ezt a szabad szerdát, és hát elég lehetetlenül voltak felfestve a jelzések. Úgyhogy több elágazásnál is kellett a megérzésemre hagyatkozni. Direkt nem vettem elő a térképet, hogy érzésre merre kéne menni. És arra gondoltam, hogy ha nagyon hülyén csinálom, akkor le fogom késni a vonatot haza, és akkor már nem lesz élő videó. De teljesen jó volt minden kanyarvétel, minden elágazás timmelt, és és még egy órával előbb is értem a megállóba. Tehát lehet ezt ilyet is játszani, hogy hogy ugye érzésre merre mennél tovább, vagy egyszerűen sétálsz az utcán. Melyik bolt az, amelyik hív? Mert lehet, hogy lesz ott valami termék a számodra, amire pont szükséged van, pont kerested, és pont le van árazva. Tehát egy totál hétköznapi módon használni. Vagy ki hol van? Amikor én kisgyerek voltam, akkor az áruházban anyu egyszer el el elveszett. Nem, nem láttam, hogy hol van. Lehettem vagy négy-öt éves, és megijedtem egy pillanatra, hogy hogy elvesztettem az anyukámat, és ott így megálltam az áruházban, és azt találtam ki, hogy én most egy nagy halászhálót terítek erre az áruházra, egy behúzom a halászhálót, és ott lesz benne az anyukám. És fogom tudni, hogy ő hol van. Mert a hálóban ott lesz, és akkor odamegy abba az irányba fogok menni, és akkor megtaláljuk egymást. Ez és ez be is jött. Tehát tényleg így működött. Mai napig ezt az érzéket használom, hogy megy a radar körbe, és merre van a valami. Például amikor ritka vadvirágokat keresek a természetben, akkor szoktam így, hogy na na, hol van az őszi csillagvirág? És akkor jobbra, balra, előttem, mögöttem. Melyik oldalon lesz az útnak, hol hol lesz? És nagyon sokszor bejön. Tehát lehet így dolgok megkereséséhez használni. Így így belenézni akár a falba, hogy hol a csőtörés. Elképesztő jó dolgokat lehet ezzel csinálni. Tényleg, ilyen napi szinten kell ezt használni és gyakorolni. Minél inkább barátod lesz ez az érzékelés, annál inkább fogsz rá figyelni, és fogod tudni, hogy most intuíció volt, vagy bekámoztál valamit. Nagyon nagy különbség van. Tehát amikor intuíció intuitív megérzésed, látomásod, meghallásod, ráérzésed, na megint, kinek, hogy működik, van, az nagyon finom. Az nem fog ilyen színes, szagos, 3D-s, Dolby Surround mozit vetíteni a fejedben. Másik megkülönböztetési lehetőség, hogy figyeld meg, hogy honnan szól az üzenet. A mozi, az az itt az fejben van, a vetítőterem az itt van a fejünkben. Az intuíció az meg így nyaktól lefelé szokott lenni. Tehát valamilyen ilyen zsigeri testi forrása lesz, tehát szimplán máshonnan szól a hang. A hangok is megmondták. Szóval más a forrása, és némi gyakorlással rá fogsz érezni, hogy ezt most te bevetítetted, és utána frászt kaptál saját magadtól, mert annyira a saját hatásod alá kerültél, vagy tényleg egy intuitív megérzés volt. Teljesen más a kettő. Tehát nem kell érteni a dolog működését, elég, hogyha egy picit követed ezt a ezt a ezeket a hívó dolgokat, vagy éppen az innen el jellegű üzeneteket. Lehet játszani vele, semmiképp se görcsölj rá, tehát az az az leblokkolja a működését.
[1:08:50]Aztán mikor van még probléma ezzel, mi gátolja a működését? Azt, hogyha és ez egy kemény dolog, hogyha hazugságban nőttünk fel, illetve hazugságban élünk jelenleg is. Ilyenkor ugyanis ütközik az, amit látsz, amit érzel, amit tapasztalsz, meg amit az intuíciód súg. Tehát a gyakorlatilag a Jungi négyesből minimum kettő ütni fogja egymást, sőt inkább mind a négy. Nagyon sokan nőnek fel hazugságban. Tehát papa és mama azt hazudták, hogy szeretik egymást. Ugye karácsonykor volt Jingle Bells, egyébként pedig a nyűves pokol volt az élet, a hideg hallgatás, csenddel büntetés. Ugye, nagyon sok ilyen család van, hogy gyakorlatilag egy bábszínház, és nem családi élet. Egy eljátsszák, hogy ők egy család, de közben meg nincs benne nincs benne már meg a szeretet, de azt hazudják. Hány ilyet látunk? Vagy megint csak friss példa, hogy hogy egy ember azért nem mondott fel sokáig, mert a főnöke az időnként megdicsérte. Ugye, milyen megbecsült beosztott. De fizetésemelést nem adott mellé. Na most ez egy hazugság. Mert ugye a szavak ingyen vannak. Tehát ha megbecsült, akkor becsülje meg. Tehát akkor adja meg neki a megígért szabadságot, adja ki a a plusz fizetést, a túlórapénzt, satöbbi. Ugye, ami nem történt meg. Mondtam, hogy figyelj, te egy hazugságban élsz, mert elhiszed, hogy egy megbecsült munkaerő vagy, miközben nem vagy az, és csodálkozol, hogy mitől vannak kiégési testitüneteid. Mert már a tested ordít, hogy hé, vedd észre, hogy itt valakin átver téged, hazudik. És ha valaki hazugságban nő föl, és sokan vannak így vele, felnőttként lehet, hogy nehezen ismeri föl, mikor él hazugságban. És ez bizony összezavarja az érzékelés, mert nem hisz nem hisz a saját józan eszének, a saját szemének, a szívének, és az intuíciójának, és a végén már ebbe bele lehet betegedni. A hazugság, amikor saját magunknak hazudunk, az életünkben lévő hazugságaink, azok betegítőek. Sokszor pont egy betegség józanít ki. Közöttetek nem tudom, hányan vannak, akiket egy betegség vitt rá a lelki útra, a szellemi, spirituális útra. Szerintem vannak egy páran köztetek ilyenek. Ja, akkor ez gyanús, hogy van valami több ezen a világon. Na nézzük, mi az, ami segíti az intuitív működéseinket, mert van egy pár. Nyilván, amiket elmondtam az akadályokról, ha az ellentétét csinálod, akkor az már segíti. Segíti minden, ami egy kicsit ilyen jobb agyféltekés dolog. Tehát például, ha foglalkozol az álmaiddal. Nagyon sokszor ezek a megérzések, sugallatok, álomban jönnek. Attól ne félj, hogyha a rosszat álmodsz, akkor az meg fog valósulni, és mit tudom én, ilyen boszorkány módjára, így átkot hoz a családodra. Ettől ne tartsál, mert nem így működik. Szóval álmokkal való foglalkozás. Mindenfajta kreatív tevékenység, amikor úgymond így alfában vagy, és közben teszel veszel, szötyögsz. Nekem a sport is ilyen, nagyon sokszor vannak ilyen intuitív megérzéseim a kocogó edzéseim során. Jót tesz minden olyan, ami például az asszociációs érzékedet fejleszti. Vannak nagyon jópofa ilyen asszociációs kártyák, hogy mi jut eszedbe róla, és egész történeteket össze lehet rakni. Még a Tarokkártya is ilyen. Én ezeket a kis hétfői taró előrejelzéseimet is úgy szoktam csinálni, hogy egyszerűen fogom a lapot és ránézek, és az mit mond nekem most? Mit mond a most induló hétre, és akkor azt írom le. És ugyanaz a lap hétről hétre tök mást mond. Tehát asszociációs játékokat lehet így játszani, mi jut eszedbe róla? Ez ez is fejleszti. Mint játékos. Aztán nézzünk még néhány konkrét tippet. Az apukám, akit már az előbb említettem, emlékszem rá, kisgyerek voltam, és a nyár volt, és ez a forró homok, és ott álltam mezítláb a piacon, és mondta, hogy na, akkor megtanítalak dinnyét venni. Jaj de jó. És azt mondta apukám, aki mondom, mérnök volt, tehát egy ilyen elég kocka, hogy tedd rá a kezed a dinnyére, és érezd meg, hogy édes-e. Így, így a kezével, érzem meg, hogy édes-e a dinnye. Ez mennyire racionális, mert hogy azt lehet látni, hogy mondjuk milyen a, tehát éret vagy nem éret, azt hogy el lehet dönteni, hogy ugye a kocsányáról, meg ha megütögeted, akkor ugye feszes, vagy lottya, azt lehet, de hogy édes-e, azt nem lehet kívülről látni semmilyen módon, szóval érezd meg a dinnyét. És ez nekem nagyon tetszett, és akkor ott a kezemet tettem a mindenféle dinnyékre, és igyekeztem megérezni, hogy melyik az édes. Úgyhogy és az árus kérdezte, hogy mit csinál ez a kislány? És akkor mondtam, hogy dinnyét érzek. Tehát ki lehet próbálni ilyesmikkel, hogy egyszerűen a vásárláskor megérzed, hogy mit válasszál, és figyeld meg, hogy mennyire fogsz jól választani. Én nem nagyon veszek rossz dinnyét, például. Tehát lehet ilyet játszani.
[1:15:04]Aztán mit tudom én, vársz a a buszra vagy az utcán állsz valami miatt, és érzél rá, hogy milyen színű autó fog jönni. Játsz és buli, sötét, vagy világos. Esetleg mire fog végződni a következő autó rendszáma? A páros számra, vagy páratlan számra? Apámmal ezt is sokat játszottuk. Akkor vitt valahova kocsival, és akkor mindig mondta, hogy na, a következő autó milyen lesz? Páros, vagy páratlan? És akkor ezzel így játszottunk. Milyen színű lesz? Hány zöld autót fogunk látni, még megérkezünk Szentendrére? Tehát nagyon sok ilyen játék van, amivel lehet edzeni ezt a ezt az intuitív megérzésedet. Vagy sokan lesznek-e a postán? Hányan lesznek a postán, amikor belépek elintézni egy ügyemet? Csak szólj meg, játék és buli. Nincs tétje, de figyeld meg, hogy ez edzi az intuitív érzékelésedet, a finom érzékelésedet. Meg lehet érezni, hogy mielőtt hazaérsz, hogy tele van-e, vagy sem. Üres-e a postaláda, vagy sem. Tehát így meg lehet itt távban nézni a postaláda belsejét, hogy van-e benne valami. És akkor kiderül, hogy eltaláltad-e, vagy sem. Vagy kellemetlen hír jött, vagy vagy kellemes hír jött. Ugye, megint érezd meg, hogy veszély, vagy valami jó dolog, az ősember, vagy a bennszülött.
[1:16:51]Vagy például csörög a telefon, szóval meg, hogy mégis ki hív. Lehet, hogy el fogod találni, és nem azért vártad a hívását, hanem hanem, mert mert mert pont előtte gondoltál a személyre. Az illető is pont gondolt rád, és azért hívott föl, és össze találkozott a két gondolat. Van ilyen. Ugye ez már a telepátia kategória.
[1:17:21]Lehet játszani vele, hogy érzésre merre indulj. Én ma kirándulni voltam. Kihasználtam ezt a szabad szerdát, és hát elég lehetetlenül voltak felfestve a jelzések. Úgyhogy több elágazásnál is kellett a megérzésemre hagyatkozni. Direkt nem vettem elő a térképet, hogy érzésre merre kéne menni. És arra gondoltam, hogy ha nagyon hülyén csinálom, akkor le fogom késni a vonatot haza, és akkor már nem lesz élő videó. De teljesen jó volt minden kanyarvétel, minden elágazás timmelt, és és még egy órával előbb is értem a megállóba. Tehát lehet ezt ilyet is játszani, hogy hogy ugye érzésre merre mennél tovább, vagy egyszerűen sétálsz az utcán. Melyik bolt az, amelyik hív? Mert lehet, hogy lesz ott valami termék a számodra, amire pont szükséged van, pont kerested, és pont le van árazva. Tehát egy totál hétköznapi módon használni. Vagy ki hol van? Amikor én kisgyerek voltam, akkor az áruházban anyu egyszer el el elveszett. Nem, nem láttam, hogy hol van. Lehettem vagy négy-öt éves, és megijedtem egy pillanatra, hogy hogy elvesztettem az anyukámat, és ott így megálltam az áruházban, és azt találtam ki, hogy én most egy nagy halászhálót terítek erre az áruházra, egy behúzom a halászhálót, és ott lesz benne az anyukám. És fogom tudni, hogy ő hol van. Mert a hálóban ott lesz, és akkor odamegy abba az irányba fogok menni, és akkor megtaláljuk egymást. Ez és ez be is jött. Tehát tényleg így működött. Mai napig ezt az érzéket használom, hogy megy a radar körbe, és merre van a valami. Például amikor ritka vadvirágokat keresek a természetben, akkor szoktam így, hogy na na, hol van az őszi csillagvirág? És akkor jobbra, balra, előttem, mögöttem. Melyik oldalon lesz az útnak, hol hol lesz? És nagyon sokszor bejön. Tehát lehet így dolgok megkereséséhez használni. Így így belenézni akár a falba, hogy hol a csőtörés. Elképesztő jó dolgokat lehet ezzel csinálni. Tényleg, ilyen napi szinten kell ezt használni és gyakorolni. Minél inkább barátod lesz ez az érzékelés, annál inkább fogsz rá figyelni, és fogod tudni, hogy most intuíció volt, vagy bekámoztál valamit. Nagyon nagy különbség van. Tehát amikor intuíció intuitív megérzésed, látomásod, meghallásod, ráérzésed, na megint, kinek, hogy működik, van, az nagyon finom. Az nem fog ilyen színes, szagos, 3D-s, Dolby Surround mozit vetíteni a fejedben. Másik megkülönböztetési lehetőség, hogy figyeld meg, hogy honnan szól az üzenet. A mozi, az az itt az fejben van, a vetítőterem az itt van a fejünkben. Az intuíció az meg így nyaktól lefelé szokott lenni. Tehát valamilyen ilyen zsigeri testi forrása lesz, tehát szimplán máshonnan szól a hang. A hangok is megmondták. Szóval más a forrása, és némi gyakorlással rá fogsz érezni, hogy ezt most te bevetítetted, és utána frászt kaptál saját magadtól, mert annyira a saját hatásod alá kerültél, vagy tényleg egy intuitív megérzés volt. Teljesen más a kettő. Tehát nem kell érteni a dolog működését, elég, hogyha egy picit követed ezt a ezt a ezeket a hívó dolgokat, vagy éppen az innen el jellegű üzeneteket. Lehet játszani vele, semmiképp se görcsölj rá, tehát az az az leblokkolja a működését.
[1:21:50]Aztán mikor van még probléma ezzel, mi gátolja a működését? Azt, hogyha és ez egy kemény dolog, hogyha hazugságban nőttünk fel, illetve hazugságban élünk jelenleg is. Ilyenkor ugyanis ütközik az, amit látsz, amit érzel, amit tapasztalsz, meg amit az intuíciód súg. Tehát a gyakorlatilag a Jungi négyesből minimum kettő ütni fogja egymást, sőt inkább mind a négy. Nagyon sokan nőnek fel hazugságban. Tehát papa és mama azt hazudták, hogy szeretik egymást. Ugye karácsonykor volt Jingle Bells, egyébként pedig a nyűves pokol volt az élet, a hideg hallgatás, csenddel büntetés. Ugye, nagyon sok ilyen család van, hogy gyakorlatilag egy bábszínház, és nem családi élet. Egy eljátsszák, hogy ők egy család, de közben meg nincs benne nincs benne már meg a szeretet, de azt hazudják. Hány ilyet látunk? Vagy megint csak friss példa, hogy hogy egy ember azért nem mondott fel sokáig, mert a főnöke az időnként megdicsérte. Ugye, milyen megbecsült beosztott. De fizetésemelést nem adott mellé. Na most ez egy hazugság. Mert ugye a szavak ingyen vannak. Tehát ha megbecsült, akkor becsülje meg. Tehát akkor adja meg neki a megígért szabadságot, adja ki a a plusz fizetést, a túlórapénzt, satöbbi. Ugye, ami nem történt meg. Mondtam, hogy figyelj, te egy hazugságban élsz, mert elhiszed, hogy egy megbecsült munkaerő vagy, miközben nem vagy az, és csodálkozol, hogy mitől vannak kiégési testitüneteid. Mert már a tested ordít, hogy hé, vedd észre, hogy itt valakin átver téged, hazudik. És ha valaki hazugságban nő föl, és sokan vannak így vele, felnőttként lehet, hogy nehezen ismeri föl, mikor él hazugságban. És ez bizony összezavarja az érzékelés, mert nem hisz nem hisz a saját józan eszének, a saját szemének, a szívének, és az intuíciójának, és a végén már ebbe bele lehet betegedni.
