[0:01]Most folytassuk Hitler hatalomra jutásának történetével való ismerkedésünket azzal, hogy megvizsgáljuk a nácizmust és az antiszemitizmust Németországban. Mi is ez a nácizmus? A nácik egy szélsőjobboldali párt voltak, tehát a politikai palettának a jobb oldalán, méghozzá annak is a szélén helyezkedtek el. A náci párt az első világháború alatt vagy után alakult, és az elnevezésük némi változtatás után az lett, hogy Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt. Most figyeljük meg ezeket a szavakat, tehát Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt. Ezek tulajdonképpen jobboldali és baloldali értékeknek az összevegyítését jelentik, méghozzá egy ilyen nagyon furcsa elegybe, tehát a szocialista az legtöbb esetben kizárja a nemzeti voltát valaminek. Tehát jellemzően a nemzeti és a német ebben a kontextusban, ebben a szövegkörnyezetben jobboldali értékeknek számít, a szocialista és a munkáspárt pedig baloldali értéknek. A náci pártnak az elnevezése már önmagában is egy ilyen tudathasadásos állapotot jelent, de ez akkoriban senkit nem zavart, úgy tűnik, és az az igazság, hogy az azóta megjelenő ilyen szélsőséges, szélsőjobboldali pártok követőit sem szokta zavarni az, hogy esetleg a pártjuk olyan dolgokat mond magáról vagy állít magáról, ami nem igaz. Mindez németül így hangzik: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, vagyis Nacional szocialista Deutsche Arbeiterpartei, aminek az első két szótag az, hogy náci, és ezt az elnevezést használták ők is saját magukra, hiszen ezt a hosszú szót még egy németnek is elég nehéz állandóan kimondani, úgyhogy leginkább náci pártnak hívták magukat az első két szótagból. Ha összeolvassuk a párt kezdőbetűit, a párt nevének kezdőbetűit, akkor az NSDAP betűsor jön ki. Ez tehát a náci pártnak az általános megnevezése. Egy érdekességképpen szeretném most nektek megmutatni, hogy biztos sokan hallottatok már a modern nácikról, a modern szélsőséges, jobboldali szélsőséghez tartozó emberek egyik csoportja az úgynevezett skinheadek. A skinheadek nagyon sokáig a Lonsdale márkának a termékeit hordták, méghozzá úgy, hogy egy bomberjacket vettek föl, és a bomberjacky szét volt húzva, tehát a cipzár nem volt összehúzva rajta, és kilátszott a Lonsdale-nek a közepe a feliratnak éppen azért, mert ez az NSDA betűkapcsolat, vagy betűszó, ez emlékeztet a az NSDAP Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei-nek a betűrövidítésére. Ez tehát a náci pártnak az általános megnevezése. Tehát ez csak egy ilyen érdekesség, hogy miért hordanak a skinheadek Lonsdale pólókat. Most menjünk vissza náci eszmerendszer megismeréséhez, mert ez nagyon fontos ahhoz, hogy képet tudjunk alkotni magukról a nácikról, illetve, hogy mik voltak azok az ötletek, mik voltak azok a gondolatok, amik elvezettek a második világháborúhoz, illetve elvezettek egy népcsoportnak, az európai zsidóságnak a szinte teljes kiirtásához. A náci eszmerendszer kidolgozója az NSDAP-nak, a náci pártnak a vezetője nevéhez kötődik: Adolf Hitler nevéhez. Ő egy csalódott első világháborús katona volt, aki a német hadseregben harcolt, bár érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a mai Ausztria területén, Braunau-ban született. Belépett az NSDAP-be, tehát ő nem alapító tagja volt az NSDAP-nek, de nagyon hamar átvette a vezető szerepet ebben a pártban, és vezetője, vagyis németül Fűhrer-e lett a pártnak. Ez a Fűhrer, a vezér, magyarul, ez végigkíséri ezeknek a totális diktatúráknak a, a történetét. Gondoljunk csak például a az olasz fasiszta diktátorra, Mussolini-re, aki magát Il Duce-nak olaszul ugyanúgy, a vezérnek neveztette. Tehát a vezér, vezető, Fűhrer elnevezések, ezek nagyon fontosak voltak ezeknek a pártoknak a vezetői számára. Tehát ő Fűhrer-e lett a pártnak. Már 1923-ban megkísérelte átvenni a hatalmat, egy fegyveres felkelést indított a dél-németországi München városában, ez a bajor tartománya, Németország bajor tartományának a fővárosa. De ez az 1923-as úgynevezett müncheni sörpuccs, ami egy sörözőből indult ki, és ezért nevezték el sörpucs-nak, ez megbukott, nagyon hamar. A vezetőit, így Hitlert is letartóztatták, és börtönbe került 13 hónapra. Jellemző egyébként a korabeli Weimari Köztársaságnak az emberbarátságára, vagy a demokrácia érzésére, hogy nem tartották szükségesnek azt, hogy egy fegyveres felkelést kirobbantó embert akár életfogytiglanra ítéljenek, megelégedtek 13 hónapnyi börtönnel.
[6:16]És Adolf Hitler ezt a 13 hónap, havi börtönbüntetését arra használta föl, hogy összefoglalta nézetrendszerét, és egy könyvet írt a börtönben, aminek a Mein Kampf, vagyis a Harcom címet adta. Ez a náci eszmerendszer tehát ebben a Mein Kampf nevezetű műben vagy könyvben van összefoglalva. Ennek az eszmerendszernek az egyik lényege, hogy ellenségképet kell kialakítani.
[6:57]A német nép fő ellenségeit kell megnevezni, tehát általában egyébként a, a diktátorok és az ilyen teljhatalommal bíró emberek úgy tudják a hatalmukat fenntartani, hogy a népnek a, a gondolatait arra irányítsa, hogy arra irányítják, hogy hogy valamiféle ellenség ellen kell védekezni.
[7:22]Tehát Hitler is ezt tette, egy ellenséget mutatott be a népnek, a német népnek, akik ellen harcolniuk kell, és amíg ezt a harcot nem vívják meg, addig nem lesz jobb a helyzet, mondja Hitler is, mint ahogy egyébként sok más diktátor is a világtörténelemben. Hitler meg is nevezi a német nép fő ellenségeit: egyrészt azok a politikusok, akik aláírták a békeszerződést, a versailles-i békeszerződést 1919-ben. Természetesen szociáldemokrata politikusok. Ők akkor ezek szerint hazaárulók és a német haza ellenségei. Szintén ellenségnek számítanak a felforgató kommunisták, akik a becsületes német emberek ellen olyan módon lépnek föl, hogy a nemzetköziséget hirdetik, és a német erényeket nem tartják fontosnak, és a német hazaszeretetet nem tartják fontosnak, és emiatt ellenük is harcolni kell.
[8:37]Illetve a német nép fő ellenségének állítja be a zsidóságot, tehát a zsidó vallásúakat, és a zsidó származású embereket. És itt mindenképpen meg kell emlékeznünk arról, hogy a nácik eszmerendszerének egy nagyon fontos része az úgynevezett fajelmélet. Tehát az első két ellenség, amit itt fölsoroltam, ez nem fajelméleti alapú ellenség. Tehát ugye a a jobboldali pártnak nyilván ellenzéke a baloldali párt, hogy azt most ellenzéknek vagy ellenségnek tekintik, ez tulajdonképpen csak árnyalati kérdés, ugyanígy a kommunisták esetében is. De az, hogy a zsidókat általában, és egybe foglalva minden zsidót, a csecsemőtől az aggastyánig, minden zsidót, ellenségnek kiállítanak ki, ez már igenis egy fajelméleti kérdés. Ez a náci fajelmélet abból indul ki, hogy a németek, a német nép egy felsőbbrendű faj, úgynevezett Übermensch, tehát ember fölötti ember, amire ők az árja kifejezést használták. Nyilván, hogyha egy nép felsőbbrendű, akkor ebből az következik, hogy a többi viszont alsóbbrendű náluk. Tehát a német fajelméletnek egy fontos része az, hogy vannak ők, a németek, az Übermensch, és a többi, az nyilván alsóbbrendű. És vannak olyan népek, akik nemhogy alsóbbrendűek, hanem még az ember kategóriába se férnek bele.
[10:24]És itt kell ebbe a képbe beleemelnünk az antiszemitizmust, a zsidóellenességet, amiben a nácik élen jártak, és azt a nézetüket fogalmazták meg, hogy a német nép gondjait a zsidók okozták.
[10:42]Vagyis a német nép problémáit úgy lehet megoldani, hogyha megszabadulnak a zsidó befolyástól. Hogyan lehet megszabadulni a zsidó befolyástól, úgyhogy a zsidókat háttérbe szorítják, elűzik Németországból, sőt, Hitler gyakorlatilag az egész világról ki akarja irtani a zsidókat. Az antiszemitizmusnak egy picit nézzük meg a gyökereit, hogy hogyan jelent meg a gondolkozásban az antiszemitizmus, mert nem csak a 20. században volt ez jelen a az európai gondolkozásban, hanem sokkal korábban már a középkorban is. Itt például egy középkori miniatúrát látunk, több száz évvel ezelőtt készült kódexben található festményt, ahogy Jézust a zsidók elfogják és Pilátus elé viszik. Na most, ha megnézzük Jézus arcát, és megnézzük a zsidók arcát ezen a képen, akkor egyértelműen látszik, hogy egy ilyen negatív színben nagyon ellenszenves, nagyon antipatikus embereknek vagy lényeknek ábrázolják ezen a képen is a zsidókat. Merthogy a az Újszövetségből azt a következtetést olvasták ki a középkori emberek, hogy a zsidók ölették meg Jézust. Tehát akkor a zsidók a hibásak Jézus haláláért, és azt gondolták, hogy ez megfelelő indok arra, hogy korlátozzák a zsidóknak a jogait. Úgyhogy már a középkorban is megvolt az, hogy aki zsidónak született, az nem rendelkezett ugyanakkora, vagy ugyanolyan jogokkal, mint a az európai lakosság többi része. Ez megnyilvánult abban, hogy például megkülönböztető jelzést kellett használniuk a ruháikon. Tehát nem Hitler találta ki először a történelemben azt, hogy Dávid csillagot kell fölvarrni a zsidók ruhájára, már a középkorban is voltak erre való törekvések. Meghatározták, hogy csak kijelölt helyeken, az úgynevezett gettókban élhetnek. Tehát az egyes városokban, ahol volt zsidó közösség, ott kijelölték, hogy a zsidó közösség tagjai csak bizonyos házakban, csak bizonyos városnegyedekben élhetnek.
[13:10]Ezen kívül azt is meghatározták több helyen, hogy nem lehetett a zsidóknak földtulajdonuk. Hozzátenném, hogy az nem csak a zsidóknak nem lehetett, hanem esetleg a jobbágyság sem rendelkezett ezekkel a jogokkal, de minden esetre ez több helyen ki volt mondva, hogy a zsidóknak nem lehet földtulajdonuk. Csak bizonyos munkákat végezhettek.
[13:37]Tehát voltak olyan munkák, amiket zsidók nem végezhettek, és akkor itt jegyezzük meg, hogy voltak viszont olyan munkák, amiket meg keresztények nem végezhettek, és ezeket végezték el a zsidók. Tipikusan ilyen munka volt a középkorban a kamatra való kölcsönadás. Tehát tudjuk, hogy mi az a kamat, erről már korábban beszéltünk a gazdaságnak a folyamatai megismerésekor. Tehát a kamat az, amennyit a hitelt, ami, amit a hitelt nyújtó többletet kér vissza a hitelt fölvevőtől, amiből neki ez az egész hitelügylet jövedelmezővé válik. Na most ezt keresztények nem végezhették, keresztények nem adhattak a középkorban kölcsön pénzt kamatra, ezért ezt a zsidók csinálták. Úgyhogy szép lassan az a helyzet alakult ki, hogy Európa sok országában a pénzügyekkel a zsidók foglalkoztak, hiszen keresztényeknek nem engedték ezt meg. Az antiszemitizmusnak, a zsidóellenességnek tulajdonképpen két fő csapásiránya van. Az egyik az anti-judaizmus, ami a zsidó vallásúak ellen irányult, az antiszemitizmus pedig aki a zsidó származásúak ellen irányult. Ha megnézzük a kettő közötti különbséget, első ránézésre nem sok. De ha egy kicsit a mélyére nézünk, akkor láthatjuk, hogy ez azért sok különbséget jelent, ugyanis az anti-judaizmusból, vagy alól ki lehet kerülni azzal, hogyha valaki mondjuk megkeresztelkedik. Tehát elfogadja Jézust megváltójának és és megkeresztelkedik, akkor az kikerül a zsidó vallás köréből, gólyává változik, és onnantól kezdve már ő, ő ellene végül is az anti-judaizmusnak nem kellene, hogy, vagy nem kellene, hogy ennek hatása legyen rá. Viszont az antiszemitizmus az független a vallástól. Az antiszemitizmus az a származás alapján tesz különbséget az emberek között. És most haladjunk tovább az időben és jussunk el valahova a 19. században, a polgárosodás időszakában. Időszakában, amikor egész Európában megjelent a törvény előtti egyenlőségnek a kívánalma és fogalma. A törvény előtti egyenlőség azt jelentette, hogy egy országnak, egy államnak minden polgára azonos jogokkal rendelkezik. Viszont ha ez így van, akkor azonos jogokkal rendelkeznek a keresztények és a zsidók is, a szegények és a gazdagok, és a nemesek és a polgárok, vagy a jobbágyok is. Tehát a törvény előtti egyenlőség eszerint a zsidókra is vonatkozik, és ezt a zsidóság elég nagy része ki is használta, és beilleszkedtek a többségi társadalomba. Tehát tagjaivá váltak akár a német, akár a magyar, vagy akár bármelyik európai nép társadalmának. Ezt a folyamatot, amikor egy kisebbség beolvad a többségbe, ezt asszimilációnak, hozzájárulásnak nevezzük.
[17:00]Tehát ez az asszimiláció azt jelenti, hogy egyéneknek a kisebbség és a többség, tehát beolvad a kisebbség a többségbe. A zsidókból lelkes hazafiak váltak, harcoltak hazájuk oldalán. Ha megvizsgáljuk például az 1848-49-es szabadságharcot Magyarországon, a legtöbb nemzetiség a magyarok ellen harcolt a szabadságharcban. Ez alól két kivétel volt, a magyarországi németek és a magyarországi zsidók, akik viszont éppen, hogy a magyar szabadságharc mellett harcoltak. Tehát a az asszimilált zsidóság, az az adott társadalomnak, az adott nemzetnek, aktív és hű tagjává vált. A kulturális élet aktív résztvevői voltak a, a zsidók. Nagyon sok újságíró, író, művész került ki körükből, és mivel az ő kezükben nagyon sok esetben az ő kezükben volt a gazdaság irányítása is, ezért egyre nagyobb ellenszenv és bizalmatlanság is alakult ki velük szemben, éppen amiatt, mert a gazdasági élet aktív szereplői voltak, és az újkori antiszemitizmusnak a gyökerét, azt itt kell keresni. Tehát egyrészt a középkorból érkezett ez az antiszemitizmus a különböző vallási okokból kifolyólag. Az újkorban pedig ez az antiszemitizmus megváltozott, és inkább amiatt, mert gazdaságilag nagyon sok zsidó nagyon magasabban állt a az átlag népességhez képest, ezért az a kép alakult ki a többségi társadalomban, hogy hát a zsidók valami miatt felette állnak a társadalom fölött, és a túlságosan gazdasági hatalmuk pedig azt jelenti, hogy hát ebből a gazdasági hatalomból vissza kellene valamennyit szerezni.
[19:12]Ha nácik antiszemitizmusát vizsgáljuk, akkor még egy lépést tovább kell, hogy lépjünk.
[19:23]Ugye, arról volt szó, hogy egy ilyen általános keserűség és harag volt a 20-as években a német nép körében a háborús vereség miatt. És elterjedt az a nézet, amit aztán a nácik egyre inkább erősítettek, hogy a háborús vereségnek és a gazdasági válságnak és az zűrös politikai életnek, ami a 20-as éveket jellemezte, a zsidók az okai. Ezen a karikatúrán is azt látjuk, hogy egy zsidó figura, akiről egyébként azt sem lehet megállapítani, hogy ez egy férfi vagy nő, hátbaszúrja a becsületes német katonát, aki aki a a lövészárokban harcolt Németország megmentéséért. És ezt az általános keserűséget és haragot használták ki a nácik és fordították a zsidók ellen.
[20:20]A következő részben azt fogjuk megnézni, hogy Hitler hogyan szerezte meg a hatalmat, és hogyan jutott el a korlátlan hatalomig.
