[0:00]Evangélium Szent János könyvéből. Dicsőség neked Istenünk. Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak, Uram, nézd, beteg, akit szeretsz. Amikor Jézus meghallotta, ezt így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten fia megdicsőüljön. Jézus szerette őket, Mártát, Máriát és Lázárt, amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz, menjünk el ismét Júdába. Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, még Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, de tudom, hogy most is bármit kérsz az Istentől, megadja neked. Jézus ezt felelte neki: Testvéred föl fog támadni. Erre Márta így szólt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Jézus folytatta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz bennem, az nem hal meg örökre, hiszed ezt? Márta ezt válaszolta neki: Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten fia, aki a világba jön. Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult, megkérdezte: Hova temettétek? Azok így szóltak: Jöjj, Uram, és lásd! Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: Nézzétek, mennyire szerette őt! Némelyek azonban így szóltak: Ő, aki visszaadta a vaklátását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon. Jézus pedig még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta az elhunyt testvére megjegyezte: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus ezt válaszolta neki: Mondtam már neked, hogyha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte a szemét és így szólt: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék, te küldtél engem. E szavak után Jézus hangosan fölkiáltott: Lázár, jöjj ki! A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet a fejére csavartak. Jézus megparancsolta: Oldjátok föl, hogy járni tudjon! A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
[2:48]Ezek az evangélium igéi. Áldunk téged Krisztus.
[3:01]Kedves testvéreim, közeledik Húsvétnak az ünnepe, jövő hét az már virágvasárnap, és kapunk egy olyan szentírási részt, Lázárnak a feltámasztását, amely segít néhány fogalomnak a tisztázásában. Az emberek egy része nem szerette a filozófiát, meg az elvond dolgokat, ámde pedig minden onnan indul ki. Ha nullponttól tiszta, akkor tiszta. Ha nem, akkor a gyakorlat is félrecsúszik. Jó elméletből fakad jó gyakorlat. Ezért most néhány fogalomtisztázás. Az egyik, az Isten szeretetének a sajátossága, a másik, a mi hitünknek a sajátossága, végül pedig a szépnek a paradoxona. Nézzük meg ezt a hármat, amely bár elsőre elvont, de a hétköznapokba nagyon szépen át lehet vinni. Az első Isten szeretetének a sajátossága. Hogy mit értünk azon, hogy Isten szeret bennünket, hát azon elég sok múlik. Nézzük meg, hogy Jézus mit tett alatta a szentírásnak a szavai által. Lehet, hogy az emberek egy része azt gondolja, hogy ha Isten szeret engem, akkor sok mindent nem érhet. Ezzel szemben mit látunk az evangéliumban?
[4:28]Ott az első. Testvérei, Lázár testvérei megüzenik Jézusnak, Uram, nézd, beteg, akit szeretsz.
[4:38]Beteg, akit szeretsz. Akit szeretsz, az beteg. Hát akit szeretsz, az hogy lehet beteg? Ez van benne. Elhangzik mindenkor minden emberének a a felkiáltása Isten, hogy Istenem, ha szeretsz, akkor nem lehetek beteg. Ez logikus, nem? Aki beteg, azt szeretsz. De úgy látszik, hogy Isten, úgy látszik, hogy Jézus nem óv meg a betegségtől. A betegségtől nem óv meg. Menjünk tovább. Jézus meghallotta és így szólt: Ez a betegség nem halálos. Már hogyne lenne halálos, hamarosan meghal. Hát persze, hogy halálos. Úgy néz ki, ez egy dolog, hogy Isten dicsőségét szolgálja, de meghal. Tehát átmegy a halálon. Úgy néz ki, hogy Istennek a szeretete nem csak a betegségtől nem óv meg, hanem a haláltól sem óv meg. És mehetünk még egyel tovább, figyeljünk jól a szövegre. Ezt mondja: Jézus szerette őket, Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt. Szeret őket, mikor meghallja beteg, akkor még ott maradt két napig.
[5:53]Atya, édesanyám haldoklik. Jó, hát most elmegyek még horgászunk egyet, meg ezt elintézek, és majd két nap múlva megyek. És közben szeretlek téged. Logikus? Persze, hogy nem. De persze, hogy igen. Úgy látszik, hogy Istennek a szeretete nem csak a betegségtől nem óv meg, nem csak a haláltól nem óv meg, hanem úgy köszike szépen, ráér. Ráér.
[6:22]Tehát Istennek a szeretete nem óv meg, viszont azt látjuk az evangélium végén, hogy megment. Istennek a szeretete nem adja meg sokszor azt, ami szerinted jó. Viszont azt mindig megadja, ami a javadra szolgál. És ez egy fontos megkülönböztetés. Nem óv meg, de megment. Nem adja meg azt, amit te jónak gondolsz, de azt mindig megadja, ami javadat szolgálja. És így érkezünk meg saját magunkhoz, hogy igen, egészen addig, amíg a dolgaink jól mennek, a mi általunk elképzelt jó szerint, amíg jól mennek, addig együttműködünk az Istennel. Hiszen Isten szeret, nem? De amikor már nem óv meg, vagy nem ad meg adott dolgokat, akkor fölmerül az, hogy szeret, vagy nem szeret, akkor együttműködjek, vagy nem működjek együtt, és az ember ilyenkor dönthet, és dönthet úgy, hogy hogy mégis együttműködök. És ezek azok a pontok, amin szabad arra figyelni, hogy akkor mit értünk Isten szeretete alatt. Mert az ember ilyenkor is elhiszi, sőt tudja, hogy Isten szereti őt, akkor megmarad az Istennel való együttműködésben. És mivel megmarad, ezzel tapasztalja meg azt, hogy Isten tulajdonképpen lehet, hogy nem óvott meg, de megmentett. Lehet, hogy nem adta meg, de a javamot szolgálta. És ez csak azok az emberek élik át, akik benne maradnak ebbe az együttműködésbe, hogy Isten megmentő, hogy Isten a javamot szolgáló Isten. Papként nekem szerintem a leg jobb dolgom van a világon. Nagyon nagyon sok embert hallgatok végig, és elképesztően felnézek az emberekre, mert hogy azt látom, hogy olyan nehézségekkel mennek át, meg küzdelmeik vannak, ami minden tiszteletet megérdemel, főleg úgy, hogy azt látom, hogy képesek egy nehézségben emberként megmaradni, hogy képesek mégis Istennel együttműködni. Ez óriási dolog. Az ember ilyenkor, hogy ezt ezt megmeri mégis tenni és nem húzódik vissza. Ez az első. A második az a hitünknek a sajátossága. Hogy mit értünk hit alatt, ez ugyancsak kulcsfontosságú. Jézus ezt mondja, ugye megérkezik Mártával elkezd beszélgetni, és elhangzik az a mondata, gyakorlatilag az evangéliumnak, meg a hitnek a foglalata, ami ami így szól: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Ez azért zseniális mondat, mert ezzel a mondattal élhetünknek minden célját, ami zárójelbe a legtöbbször kicsinyes, minden célját elveszi. Mert hogyha meghalok, akkor azok a célok, amiket így naponta élek, azok lehet, hogy nem is annyira relevánsak, és lehet, hogy nem is cél, nem is valódi célok. És tulajdonképpen a halállal szembesülve egy cél marad, ez pedig így szól: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Egy cél marad, hinni az Istenben. És így jutunk el oda, hogy akkor ezt valahogyan szabad kimunkálni. És látunk erre két példát. Hogyan lehetséges az, hogy az ember, ha ez a egy cél marad, ez egyértelmű cél, marad a végén hinni az Istenben, az ezt hogyan tudom megtenni? Az egyik példa, az Mártáé, a másik pedig azoké a zsidóké, akik ott vannak, és látják a csodát. Nézzük először Mártát. Jézus találkozik Mártával, elkezdenek beszélgetni, és ugye elmondja ezt a mondatot, aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki hisz én bennem, nem hal meg örökre, hiszed ezt? Márta Márta ezt válaszolta: Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten fia, aki a világba jön. Márta hogyan jut hitre? Úgy, hogy hallja Jézusnak a szavait, és arra igent mond. Ez az első módja annak, hogy az ember hitre jusson. Istennek meghallja a szavait, és arra igent mond. Szavak által jut hitre. Ez az első lehetőségünk. A második lehetőségünk, az az evangélium végén található. Figyeljünk jól, Jézus mit mond! Elveszik a követ, Jézus elkezd imádkozni. Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgat, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék, te küldtél engem. Hogyan fejeződik be? A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Ez a második lehetőségünk. Jézus azért tett csodát, hogy akik látják ezt a tettet, azok hitre jussanak, és hitre is jutnak. Ez a második. Az első az, hogy a meghallom Isten szavát és arra igent mondok. A második az, hogy meglátom Istennek a tetteit, arra igent mondok, és ezáltal hitre jutok. Csak van itt egy nehézség, mert hogyha ezt magunkra alkalmazzuk, akkor mi a probléma? A probléma az az, hogy sokféle szó érkezik meg hozzánk, és azok közül hogyan mazsolázzuk ki, hogy melyik Istennek a szava? Illetve sok tettet látunk, azok közül hogyan döntjük el, hogy melyik Istennek a tette, és melyik, amelyik nem az. Nem oldom fel, csúcs, de mégis, amely egy órával kevesebb alvás után elég jól néztek ki innen együtt. Feloldom a feszkót, mert tudjátok visszaaludni.
[12:15]Ez pedig az, hogy a héten tartottam egy előadást az alfásoknak, és én kaptam azt a témát, nem tudom miért, hogy az egyházról beszéljek, úgyhogy beszéltem az egyházról, és egy egyszerű képpel kezdtem, ez pedig az otthonnak a képe. Azt mondtam, és most is így élem meg, hogy számomra az egyháznak a fogalma, az leginkább az otthonnak a fogalma, áll a legközelebb. Otthon alatt, bensőségességet és szempontrendszert értek. Otthon, az ember jó esetben, bensőségességet kap és szempontokat az élethez. Az egyház számomra otthon. Azért, mert itt bensőségességet kapok és szempontokat.
[13:05]És így érthetjük meg azt, hogy az egyházban való létünk, amennyiben értelmileg és érzelmileg is benne vagyunk, az mert egy óriási segítség. Mert segít abban, hogy a sok szó közül, ami megérkezik hozzánk, felismerjük Istennek a szavát. Az egyháznak a szempontrendszere, ezért mindent felülmúlóan jó. Segít eligazodni a káoszban. És azért is, mert segít eligazodni abban a sok tett közül, amit látunk a világunkban, melyik az, ami Istennek a tette, és melyik, amelyik nem az. Otthon. Boldog, aki az egyházat otthonnak éli meg. Végül szépség, a szépségnek a paradoxona. Van itt valami furcsa a szövegben, amit férfiként elsőre, másodjára és harmadjára sem értettem. De majd a hölgyek segítenek nekem. Jézus sír.
[14:03]Ott van a sír előtt. Jöjj, Uram, és lásd! Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Jézus sír. Az evangéliumokban még egy hely van, ahol Jézus sír. Akkor, amikor megy az utolsó útján Jeruzsálem felé, felérkezik a dombnak a tetejére, meglátja az előtte elterülő várost, és elkezd sírni. Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd prófétáidat.
[14:35]Azt odáig, tehát Jézus sír, ez önmagában megindító, de hogy mi volt az, amit nem értettem, semmit, sem Jeruzsálemről. Az, hogy minek sír? Tehát, oké, Lázár meghalt, de Jézus tudja, hogy fel fogja támasztani, akkor miért kell sírni? És ott van Jeruzsálem, tudja, hogy meg fogja váltani három nap múlva, de akkor miért kell sírni? És itt jött egy szempont, ami szerintem rendkívül jó és mély. Hogy ezek alapján Isten nem csak olyasvalaki, aki konkrétan tesz az emberekért, hanem Isten olyasvalaki, aki van, hogy pusztán csak kifejez, és ez különbség. Különbség van aközött, hogy tenni céllal, és különbség van aközött, hogy kifejezni célnélkül. És itt erről van szó. Ez ezért és és ez ez sokkal mélyebb annál, mint hogy az Isten sír. Ez még mélyebbre visz. Mi történik? Isten valami, amikor tesz értünk, céllal, haszonnal, érdekből, jó értelemben. De valamikor Isten szimplán csak kifejez. Célnélkül, haszontalanul, érdek nélkül. És ez az a pont, ahol a szépség megszületik, és ebben a paradoxonban, hogy Jézus sír, érdek nélkül, tehát szép. Isten szép, tehát sír.
[16:11]És ez és ez elképesztően mélységet rejt magában. Hogy a szépség az ott születik meg, ahol Isten elkezd sírni, és Isten azért sír, mert szép. És ez megint csak meghívás a számunkra, hogy éltem az az életemet úgy, hogy nem csak úgy, hogy teszek dolgokat, céllal, érdekkel. Hanem élhetek úgy is, hogy olyan, hogy néha csak kifejezem magamat. Csak kifejezésre juttatom magamat, megtalálom a szépet, és azt kifejezem érdek nélkül.
[16:51]A tudjátok, hogy szeretek horgászni, szerda szabadnap, telefon kikapcs, emberek nem tudnak elérni, horgászat. Halat kifogom, elkezdi tátogni, agyonvágom. Le, ahol már kidől, az is tud beszélni. És ezért van az, hogy nagyon szeretem a halakat, és múltkor gondoltam bele a következőbe, a papokkal néha elmegyünk külföldre, és ott
