[0:00]Az Úr legyen veletek! Evangélium Szent János könyvéből.
[0:10]Abban az időben Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Márthának a falujában. Ez a Mária kente meg az urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár az ő testvérük volt. A két lánytestvér megüzente Jézusnak: „Uram, néz beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket, Márthát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt. Aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!” A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamész?” Jézus ezt felelte: „Nem 12 órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.” Ezt mondta, aztán hozzátettem: „Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.” A tanítványok így szóltak: „Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.” Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt. És hogyha nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!” Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk el, és haljunk meg mi is vele együtt!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy 15 stádiumra, így sok zsidó jött Máriához és Márthához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, még Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog. Mindez aki él és hisz ébenem, az nem hal meg örökre, hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten fia, aki a világba jön.” E szavak után elment, és hívta testvérét, Máriát. Halkan odaszólt neki: „Megjött a mester és hív téged.” Ennek hallatára rögtön fölkelt és Jézushoz sietett. Jézus ugyanis még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márthával találkozott. A zsidók pedig, akik Máriával együtt a házban voltak, és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkel, és kimegy, utána siettek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott kisírja magát. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke még megrándult és megindult. Megkérdezte: „Hová temettétek?” Azok így szóltak: „Gyere Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” Jézus pedig még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, mely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ.” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogyha hiszel, meglátod Isten dicsőségét.” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál! Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék, te küldtél engem.” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett. Ezek az evangélium igéi. Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.
[5:41]Kedves testvérek! Az egyik, ha lehet rangsorolni az evangéliumi szakaszok szépségei között, és nyilván a rangsorolás az erősen személyes ihletettségű és személyes jellegű. Ha lehet rangsorolni, akkor nálam ez valahol dobogós, vagy dobogó közeli. Mélyen emberi és mélyen isteni, és egyszerre vigasztaló, egyszerre megrendítő, mint ahogy Jézus is megrendült. Egyszerre bátorító, együttérző és rengeteg sok szépség van benne. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az egészet végigelemezzem most nektek, hiszen erre egy három napos lelki gyakorlatot lehet fölépíteni. De egy pár, gondolom, sarkpontot szívesen kiemelek. Az alaptétel az, hogy Jézus közeli barátságban volt ezzel a testvérpárral, illetve mindhármójukkal: Lázárral, Máriával és Márthával. Az alap az, hogy sokszor megfordulhatott náluk, hiszen ha nem így van, akkor nem következik be az az intim részlet, az a diszkrét részlet, amiről az evangéliumi szakasz elején olvasunk, hogy Mária megkente az Úr lábát mirhával, és a hajával törölte meg. Ahhoz, ahhoz, hogy ehhez eljusson, vagy eddig eljusson egy férfi-nő kapcsolat, hogy eddig eljusson egy barátság, ehhez azért idő kell, ez úgy natúr, egy perc egy percről a másikra, ez valószínű nem tudott megtörténni. Minek utána Betánia közel volt Jeruzsálemhez, egy szombatnapi járásra, így Jézus gyakran időzött a testvérpárnál, élvezte vendégszeretetüket, megfürödhetett a vendégszeretetükben, ők pedig csüngtek a mester szavaim. Oda-vissza kontakt volt hármójuk, négyük között. Amikor a testvérpár azt tapasztalja, hogy Lázár haldoklik, hogy beteg, megüzenik Jézusnak, hogy gyere. És Jézus, aki szerette Lázárt, még két napig ott időzik Júdeában, ahol volt. Még két napig ott időzik, minthogyha szándékosan húzná az időt. Megvár és kivár. Jézusnak semmi nem sürgős, ő az idő ura. Az ő hatalmában áll az időnek is, és az idő fölött is parancsolni. Jézus megvár és kivár. Megvárja azt az optimális szituációt és helyzetet, amikor Lázár már negyednapos halott, tehát senki sem vádolhatja őt azzal, hogy egy tets halottat, egy látszat halottat támasztott fel ismét az életre a halálból. Jézus megvár és kivár.
[8:52]Akármi is ennek az áldozati része, akármennyire is fáj ez a szeretet két testvérnek, Máriának és Márthának, akik mély gyászokban sírnak, és zsidó szokás szerint nyilván jajveszékelnek. Jézus megvár és kivár. De a kellő pillanatban cselekszik. És ennek a kellő pillanatnak az idejét egyedül ő tudja, és ezt ő határozta meg itt és most nekünk is. Jézus megvár és kivár. De ha felkel, akkor tesz is. Mindazt, amit az örök atya számára parancsként ad és előír, mindazt, amit az örök atya számára megenged, és amit isteni jósága jónak lát érdekünkben tenni. Így volt ez a tanítványok esetében is, és így van ez a mi esetünkben is, hiszen a szentírás szavait örök időkre írták, mindenkor minden emberének érvényesen. Jézus megvár és kivár, de kellő időben cselekszik. Elindulnak tehát a tanítványokkal együtt elindulnak Betániába. És van ebben az evangéliumi szakaszban egy nagyon szép és nagyon emberi részlet. Ugyanazt mondja Mária is, és ugyanazt mondja Márta is, amikor Jézussal először találkoznak. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérünk.” Van ebben a mondatban, van ebben a kijelentésben némi rosszallás, és van ebben némi felelősségre vonás is. Minden kijelentésünknek ugyanis van egy mögöttes tartalma, a kimondott szó mögött ott van egy érzület, ott van egy érzelem. Emögött a mondat mögött pedig nagyjából az kódolható: Miért nem voltál itt, mikor megüzentük, hogy barátod, akit szeretsz, beteg? Te, aki meg tudtad volna akadályozni az ő halálát, téged teszünk felelőssé az ő haláláért. Van ebben a mondatban némi rosszállás és felelősségre vonás is, nagyon diszkréten, bár, de mégis ott húzódik Mária és Márta szavai között, hogy tudnilik Jézust teszik felelőssé Lázár haláláért. És tegyük szívünkre a kezünket, ki az, akinek nem jutott eszébe a fájdalom és a gyász mély óráiban, ugyanez az érzés, ugyanez a gondolat. Ha Isten itt lett volna, máshogy alakult volna szeretünk betegsége, máshogy alakult volna az ő sorsa. A döbbenetes az, hogy Jézus ott volt és ott van mindegyikünk mellett, különösképpen is a haldoklók mellett. Jézus ott volt és ott van Lázár mellett is a kellő időben. Jézus mélyen megrendülve a sírhoz vezetteti magát, és föltámasztja aztán Lázárt erre az életre. Nem tudjuk, hogy Lázár aztán mennyit élt még utána, de egészen biztos, hogy ismét meghalt és eltemették. Vagyis az a halálból való föltámasztás, amiről itt az evangéliumban olvasunk, nem ugyanaz, mint amiben nekünk lesz részünk az idők végén. Keresztény hitünk azt tanítja, hogy valamennyien olyan testben fogunk föltámadni, dicsőséges szellemt-estben, amiben Jézus is. Keresztény hitünk azt tanítja, hogy idők végén ugyanaz a boldog föltámadás vár ránk, amelyikről Jézus Krisztus húsvét vasárnap reggelén tett tanúságot, azzal, hogy megjelent tanítványainak. Hitünk azt tanítja, hogy ez a boldog föltámadás mindegyikünkre vár az idők végén, amikor Jézus elérkezik hatalomban, dicsőségben a világ végén, ítélni élőket és holtakat, ahogy azt minden egyes hiszek egyben imádkozzuk. Nagyon szép és megható ez a történet, mert tanúbizonyságát adja a szentírás annak, hogy Jézus velünk járó Isten. A mi életutunkban részesedő Isten. Jézus olyan Isten, aki ismeri az ember szívét, esendőségét, az ember szorongását, félelmét és bánatát. Aki, mint ahogy a Misekánonban imádkozunk, nem megy el részvét nélkül semmiféle ínség mellett. Jézus megkönyörül a testvérpár gyászán, feloldja isteni hatalmával ezt a gyászt, olymódon, hogy visszaadja az elhunytat szeretteinek. Olyan Isten Jézus, aki most is a földön jár, aki most is osztozik a mi szorongásainkban, aki most is részese a mi életünknek.
[14:00]Olyan Istenünk van, aki abszolút átéli és megéli az emberi lét és emberi élet minden dimenzióját és mélységét, szépségét és magasságát, félelmét és örömét. El tudom képzelni, hogy micsoda örömlakomát rendeztek Lázár feltámadása után, Jézus és Lázár tiszteletére. Teljesen természetes, hogy átlép az emberi öröm egy olyan síkba, egy olyan dimenzióba, ami Lázár feltámadása után nyilvánvalóan ott lehetett a légkörben, ott volt a családtagok szívében, boldogságban és örömben. Mint ahogy a fájdalom és az öröm ugyanolyan amplitúdót ír le, a fájdalom negatív tartományban, az öröm pozitívban, ugyanaz a fájdalom, ami Lázár elvesztésekor jelen volt a testvérpár szívében, ugyanaz változott át, ugyanolyan intenzitású örömmé, pozitív előjellel. Azt gondolom, a mai vasárnapi szakasz bátorítást és vigasztalást tud adni nekünk a saját, mondjuk ki a szót, halálunkkal való konfrontálódás, szembesülés idejére. Ahogy Jézus ott volt, ott van, kellő időben a testvérpár mellett, ahogy Jézus ott volt, ott van, kellő időben, és ezt a kellő időt ő határozza meg Lázár esetében, úgy ott volt, ott van, ott lesz a mi haldoklásunk, a mi betegágyunk, a mi kiszolgáltatott, és a mi reménytelenül elveszettnek tűnő élethelyzetünkben. Isten bátorítani és vigasztalni akar benneteket.
[15:53]Azért testesült meg emberként, és azért járta a földi élet útját, azért ismerte meg az emberi lét minden nehézségét, fájdalmát, betegségét, szenvedését, krízisét, hogy ebben a kataklizmában, amit most élünk át, velünk együtt járja saját életünk keresztútját. Jézus ott volt, ott van, kellő időben a testvérpár mellett, és mélyen megrendült, részesedik a fájdalmakban.
