[0:27]Fel szántom a csásvár udvarát. Bele vetem hazám búbáját. Hát tudja meg Császár felsége, mit terem a magyar szívébe. Bánat terem, apám búbáti is. A magyar élete szenvedés. Áld meg Isten, Császár fölségét.
[1:16]Ne sanyargassa a magyarnépét. Sziliczei pusztán fújja szél. Ázik a szegény juhász legény. Nincs téli bundája szegénynek. Csak egy ölcse gattyába fekszenek.
[2:11]Fújj szél fújj szél a mátrászelem, ingem gatyám lobog be. Kalapom is elkapta ma Tisza vitte házát. Kalapom a Tiszán úszkál. Subám zálog a bírónak. De a szívem itten dobog. Forrólángja felélóbog.
[3:03]Elveszett a lovam Cifrus fa erdőbe. Elkopott a más csizmám a lókeresésbe. Ne keresd a lovam, bevan az már fogva. Vár megy a házi udvarába szól a csengő rájta. Ismerem a lovam csengő szólásáról. Meg is ismerem a rózsám, büszke járásáról. Árva vagyok árva, az Isten is látja. Verjen meg a nagy Isten, ki az árvát bántja.
[4:17]Bujdosik az árva madár, minden erdő szíli leszáll. Hát az ilyen árva mint én, hogyne bujdosna szegény. Nem szólok én csak hallgatok. Mert idegen földön lakok, idegen föld határjába. Bujdosok mint szegény árva. Mikor ment el haza felé, megnyílt az ég három felé. Ragyogtak rám a csillagok, nem tudták, hogy árva vagyok.
[5:31]Erdő nincsen zöldág nélkül. Az én szívem bánat nélkül. Bánat olyan mint a jó szél. Merre járok minden gemél. Kiszütött a napsugárra. Minden kis lány ablakára. Én se tudom mi az oká, az enyémre nem süt soha. Amerre én járok, még a fák is sírnak, gyenge ágaikról a levelek hullnak. Hújjatok levelek rejtsetek el engem. Mert az én kedvesem már szeret nem engem. Én uram Istenem, adjál csendes esőt, adjál csendes esőt. Öntözd meg öntözd meg a száraz temetőt. A száraz temetőt. Se nem eső esik, sem felhő nem látszik. Sem felhő nem látszik. Szeretőm sírhalma, könnyeimtől ázik. Könnyeimtől ázik. Kérd be süppet sírdomb, temető szíli ben. Temető szíli ben. Két szerető hű szív, örökös nyúk helye, örökös nyúk helye.
