[0:25]Mielőtt a Rákóci szabadságharcról beszélgetnénk, mindenekelőtt illik megismerkedni a főszereplővel. Ennek az 1703 és 1711 közötti nyolc esztendőnek a névadójával. Kezdjük tehát a gyökereknél, vagyis itt Borsiban. Hiszen 1676 március 27-én ebben a várkastélyban, és ezen belül ebben a ma a születésszobájának berendezett múzeumi teremben látta meg a napvilágot második Rákóczi Ferenc. Tulajdonképpen véletlenül éppen itt. Még az édesanyja Zrínyi Ilona sem számított arra, hogy amikor a jól védhető munkácsi várba vezető útja során egy éjszakára megszáll a Borsi várban, itt indul meg a szülés. A családtagjai ugyanis általában inkább a Rákóczi birtok többi kastélyát használták. Ez a 16. századi vár inkább csak a múljan átmeneti pihenőhelynek számított az utazásaik közben. Így hát ez a sátoraljaújhelytől 3 km-re, de a mai magyar-szlovák határ túloldalán fekvő Kisfalu, Borsi, ma Borsa a véletlennek köszönheti kiemelt történelmi hírnevét. Második Rákóczi Ferenc életútja már a születésekor egyértelműen ki volt jelölve. Azzal, hogy első Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fiaként, a kivégzett Zrínyi Péter unokájaként látta meg a napvilágot, és azzal, hogy édesapja korai halála után éppen Tököli Imre lett a mostohapja. Bár a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy nem szerette Tököli, sőt egy helyen kígyónak nevezi. Érthetően féltékeny volt rá, mint minden olyan kisgyerek, akinek meghal az édesapja és utána a mamáját kizárólag magának akarja kisajátítani. Megszenvedte azt is, hogy alig kilenc éves korában Tököli férfiakat próbáló hadjáratokra hordta magával, de mégis a mostohapja és lázadó ősei a Zrínyi Frankepánok Rákóciak által kijelölt utat választotta. Hiába szakították el a családjától munkás kapitulációja után, és hiába bízta őt Lipót császár a jezsuiták gondjaira, a sorsa nem Bécsben volt megírva. A Tököli felkelés, ha nem is közvetlenül, de a történelem kérehetetlen logikája szerint a Rákóci szabadságharccal folytatódott. Ez pedig az 1687-es királykoronázásig nyúlik vissza. Tudnilik ez a magyar alkotmánynak ellentmond. Mégpedig király választás nélkül történt első József koronázása 1687 decemberében Pozsonyban. Tehát ez az a pont, amelyet Rákóczi egész 1703 és 11 között megfogalmazott, hogy jogtalan az uralkodó Magyarország élén, és a jogtalanságot úgy kell helyrehozni, hogy korrigáljan az 1687-es választást. Ezt igenis mindenképpen törölni, annullálni szükséges, és a választást, koronázást, hitlevelet, annak rendje módja szerint újra kell fogalmazni, újra kell értelmezni, vagyis tárgyalásokkal lehetne rendezni az ország és uralkodója közötti viszonyt. De amikor a Habsburgok elleni felkelés vezetésére az elégedetlenkedők 1697-ben meg akarták nyerni az akkor 21 éves Rákóczit, a fiatal ember riadtan visszautasította mostohapja bujdosó kuruccsainak a felkérését és sietve Bécsbe ment, nehogy gyanúba keveredjen. Három évvel később azonban a nemzetközi helyzet alakulása, a Habsburg ház spanyol ágának kihalása és ezzel egy várhatóan elhúzódó örökösödési háború előképe már őt is meggyőzte, és óvatos levelezésbe kezdett Bécs ősi ellenségével, a francia udvarral. Ennek a titkos levelezésnek a közvetlen következménye ehhez a várhoz kötődik. Összeesküvés és árulás, szerelem és áruha szökés, mindez nem egy romantikus regény kelléktára, mindössze a magyar történelem egyik epizódja, amely itt a Bécsújhelyi várbörtönében játszódott le. 1701-ben ugyanis összeesküvés vádjával letartóztatták, és ennek a várnak a börtönébe zárták Rákóczi Ferencet. Pedig a fiatalember addig igazán, szó szerint mindössze egyszer esküdött össze, mégpedig Sarolta Amália Hessen-Reinfelsi hercegnővel a kölni dóban. Aztán amikor hazatértek a családi Sárosi várába, ott a vadászatok, vacsorák alkalmával megjelentek az elégedetlenkedő magyar főurak is, köztük Bercsényi Miklós főispán. Akinek a hatására Rákóczi egyre jobban eltávolodott a társadalmi helyzete által is megkívánt hivatalos politikai kurzustól. Tudta ezt a francia király 14. Lajos is, akivel Rákóczi a felesége révén távoli rokonságba került. És a spanyol örökösödési háborúban már 1700 óta a Habsburg birodalommal harcoló napkirálynak bizony jól jött volna egy magyarországi szövetséges Bécs hátában. Ezért segítséget ígért Rákócinak egy Habsburg ellenes felkelés esetére. A levelezésüket azonban elárulták, és a 25 éves Rákócit ekkor zárták be ide a Bécsiújhelyi börtönbe, ahol egy emberöltővel korábban a nagyapját Zrínyi Pétert kivégezték. Rákóczi esélyei sem voltak jók, hiszen a felségsértés büntetése kizárólag fővesztés lehetett. A szökés pedig lehetetlennek tűnt, mert a börtönparancsnok a Gottfried Léman, annyira szigorúan őrizte a foglyot ebben a toronyban, amelyet azóta Rákóczi toronynak hívnak, hogy még a húst és a kenyeret is személyesen vágta neki apróra, nehogy valamilyen vágó vagy szúró eszköz becsempésszenek hozzá. Közben Rákóczi felesége segélykérő leveleket írt több európai uralkodónak, és bár csak ígéreteket kapott, de az angol és a porosz király nyilvánosságra került bíztató levele azért arra elég volt, hogy a börtönparancsnok, aki Pomerániai származású, tehát eredetileg nem Habsburg, hanem porosz alattvaló volt, elkezdjen kételkedni Rákóczi bűnösségében. Sőt Léman kapitány öccsét is sikerült meggyőznie Rákóczi feleségének, így aztán egy este a parancsnok a saját szobájában öltöztette át dragonyos egyenruhába a foglyot. Aki vállára vetett katonazsákal Léman öccse kíséretében egyszerűen kisétált a börtönből, és váltott lovakkal megszáátt Lengyelországig. Szegény börtönparancsnokot azonban már másnap letartóztatták, kénvallatásnak vetették alá, lefejezték és a holttestét felnégyelték 1701-ben.
[6:35]Az özvegyének és az öccsének Rákóczi később életjáradékot folyósított, és bár a Kuruc nótákra igazán nem jellemző, hogy császári tisztekről jót mondanának, de képzeljék el, hogy Léman parancsnok neve még egy kuruc dalban is fennmaradt. HAUPTMANT LEHMANT ÉRTE FOGVA TARTATIK VÉGRE TESTE BÉCSBEN NÉGGYÉ VÁGATIK RÁKÓCZIERÉT VÉRE BÜVEN KIOMLIK Közismert tény, hogy Rákóczi Ferenc Lengyelországban Bercsényi Miklós barátjához igyekezett, aki már korábban Magyarországról elmenekült, és Varsóban ugye találkozott a két barát. Álnéven áruhában francia mérnökként, német mérnökként járták a környéket és élvezték Brezn várában a Sanyevszki családnak a rendék szeretetét. 1703 márciusában találkoztak Rákóczi és jobbágyai. Hangsúlyoznám, hogy Rákóczi jobbágyai azok, akik Drezáni, Brezán várában megtalálták és feltalálták Kurucokat. Még áprilisban is és májusban is tudjuk azt, hogy újabb újabb küldöttségek fognak most már speciálisan hozzáérkezni. Éppen az utóbbi a harmadik követség az, amely döntésre bírja Rákóczit, hogy Lengyelországot el kell hagyni. Az eredeti terv az volt, hogy Franciaország uralkodója 14. Lajos nagyon komoly pénzösszeget fog biztosítani Magyarországnak, mégpedig ahhoz, hogy 4000 lovaskatonát, 4000 gyalogos katonát fog majd foglalkoztatni Magyarország. Mégpedig mint egy diverziós hadseregként az országban. 14. Lajos készekedett ennek az összegnek az átadásával, ugyanakkor pedig a harmadik küldöttség is nagyon sürgette, hogy érkezzen meg Magyarországra Rákóczi. És Rákóczi döntött. Nincs pénz, nincs fegyver, nincs támogatás és mégis amellett döntött, hogy igenis a panaszosok hívó szavára hazatér. Így aztán 1703 májusában megfogalmazzák Brezáni várában a híres kiáltványt, a Brezáni kiáltványt, mindenki előtt ismert. És ebben a nagy szabású deklarációban kinyilvánítja azt, hogy minden nemesnek és nemtelennek, minden egyházi és világi állású magyar embernek helye van az ő zászlaja alatt. És megkezdődik tulajdonképpen a spontán toborzás. Állítólag 6000 ember gyűlt össze egy hét leforgása alatt. Bizony ez nagyon kellemetlen volt, főleg Károlyi Sándor Szatmári főispánnak. El is határozták, hogy nemesi felkelést hívnak össze, és ezen bármelyik nemesi fegyveresei összegyűltek és Dolhánál sikerült is ezt a rendetlenséget megfutamítani.
[9:33]A határok irányában igyekeznek, hiszen hír megérkezett arról is hozzájuk, hogy Rákóczi elhagyta Brezán várát és közelít a határhoz, a magyar-lengyel határhoz.
[9:47]Június 15-től 16-ára virradóra pedig átlépte a Rubikont. Hát roppant nagy a csalódás mindkét oldalon. Természetes az, hogy Rákóczi egy nagyon szervezett és jól felfegyverzett, ha nem is tömeggel, de mindenféleképpen egy komoly kontingenttel szerette volna magát szembetalálni. A Dolhai vereség után ideérkezett felkelők pedig hát egy olyan vezért szerettek volna viszontlátni Magyarországon, aki nagyon-nagyon komoly harcerőt képviselő sereg élén fog Magyarországhoz érkezni. Hát mindketten csalákoznak a várakozásukban, de tulajdonképpen a kocka el van vetve. Visszaút nincs Magyarországra érkezett, és bizony-bizony ezek a nagyon rosszul felgyverzett, husánggal, doronggal, lándzsával, alig 200 Kovács puskával felszerelt tömeg élén találta magát Rákóczi. Természetesen megfordult a fejében az is, hogy paraszt felkelők élére áll, akkor ő egy második dózsaként fog megjelenni Magyarországon. Akkor ez miben különbözik majd az 1514-es eseményektől? Ő nem paraszt felkelők vezérének képzeli magát, ő a haza felszabadítására érkezett meg. Vagyis első pillanattól kezdve szükségesnek látszott, hogy meg kell nyernie a nemességet. A nemesség nélkül nem lehet kibontakoztatni ezt az akciót. Közismert az is, hogy óriási az elégedetlenség Magyarországon, nem csak a nemesség körében, jobbágyság körében, városlakók. Tulajdonképpen első Lipót abszolutizmusa az egész országot szó szerint a rombadöntötte. Nem véletlen az, hogy pillanatokon belül, Dolhai kudarc után, újra összeáll több ezres, 6000, egy fél éven belül pedig 60-80000 embere van már Rákócinak. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a formálódó hadsereg, természetesen a magyar katonák nyilvánvaló számbeli többsége mellett bizonyos mértékig egy nemzetközi haderő volt. Beolvasva az első magyar katonai szabálykönyvbe, az ember tulajdonképpen azon csodálkozik, hogy Rákóczi hadserege többnyire egy irányban menetelt. Az volt a helyzet ugyanis, hogy a Kuruc hadsereg szolgálatnyelvében ugyan a magyar volt, de a francia és a lengyel tisztekkel már latinul tartották a kapcsolatot. Ráadásul a hadseregben szolgáltak német anyanyelvű katonák épp úgy, mint ruszinok, szlovákok vagy románok. Maga a trónfosztásról nevezetes ónodi országos gyűlés kellett, hogy megpróbáljon rendet vágni ebben a létfontosságú kérdésben. Törvénybe is iktatták az első magyar katonai szabálykönyvet, a Regulamentum Universálét, amely a zsold kérdésektől a katonák adómentességéig nagyon sok mindenről rendelkezett. Na de milyen nyelven adták ki a parancsot a tisztek a sokféle nemzetiségű katonaságnak? Hát magyarul kellett volna, csak, hogy a katonai vezényszavak magyarul egyszerűen nem léteztek. És mivel azok a tisztek végezték el ezt a nyelvújítást, akik addig a császári seregben németül katonáskodtak, hát így aztán meglehetősen fura parancsszavak születtek. Mert még azt, hogy karotokra a fegyvert, vagy hogy tegyétek a pofátokhoz, na jó, hát ezt mindenki értette. De mi a teendő akkor, hogyha azt hallja a katona, hogy helyben svingoljatok és formáljatok két treffet. Amelyet csak a gyakorlatozás közben kellett megfejteniük, hogy ez mindössze annyit jelent, hogy forduljanak meg és két vonalban sorakozzanak fel, hát addig nem volt nagy baj. De a csatatéren már jobban járt a katona is, meg a parancsnoka is, ha nem mondták, hogy mit kell csinálni, hanem inkább mutatták. 1704-ben Rákóczi távollétében Erdély fejedelmévé választották meg. Erdély az egy teljesen külön történet Magyarországtól, de igenis a Rákóczi szabadságharcban a két országnak a története egybeolódik összefonódik. 1705-ben fog igazán élessé válni ez az előbb említett probléma, amikor meghalt a magyar király, tehát Lipót, és fia első József fogja őt az 1687-es koronázás értelmében Magyarország trónján követni. Első József hajlandó tárgyalni a fegyveres akcióknak a lecendesítéséről, de arról sem hajlandó tárgyalni, hogy az Erdélyi Fejedelemséget átengedje, például Rákóczi Ferencnek. Erről hallani sem akart első József. Hivatkozott arra, hogy 1699-es Karlovci békében ez a terület visszatért a koronához, tehát az Erdélyi Fejedelemség az nem különálló része a magyar koronának, a koronához tartozó ország. Tehát egy nagyon-nagyon komoly nehéz probléma ez a jogi aspektus, hiszen második Rákóczi Ferenc hivatalosnak tekintette a megválasztását, hivatalosnak tekintette magát Erdély élén, uralkodónak érezte magát is alkopozícióba gondolta magát. Miután első József ennyire mereven elzárkózott a megoldástól, nyilván új utakat kellett keresni a tekintetben, hogy mi is legyen a távlati célok megvalósításával. Meg kellett kérdezni az országnak a véleményét. Az ország véleményét pedig legkönnyebben egy országgyűlésen ismerheti meg az ember, gondolta Rákóczi. Ráadásul első József az új király kilátásba helyezte, hogy megtartja az ország törvényeit, és orvosolja a rendi sérelmeket. Ez pedig elbizonytalanította Rákóczinak azokat a fegyveres hívéit, akik az 1705. esztendő nyári hadjáratainak kudarcai miatt amúgy is a kedvüket vesztették. Újra meg kellett tehát győzniük őket arról, hogy elkerülhetetlen az 1687-ben törvénytelenül örökös királyává választott Habsburgok elleni fegyveres küzdelem. Az országgyűlést, amelyet eredetileg a magyar hagyományoknak megfelelően a Rákos mezején szerettek volna megtartani, a hadi helyzet miatt előbb Lévára, majd végül ide Szécsénybe hívta össze a fejedelem. Ő maga itt a ferences rendháznak ebben a szobájában szállt meg. A tanácskozás pedig, amelyen csaknem az összes szabad királyi város követei, a főnemesek, az egyházi főméltóságok, a vitézről rendek és a megyei nemességének a küldöttei megjelentek a város mellett az úgynevezett Borjúpászt nevű réten zajlott. Persze az országos tanácskozás kifejezés egy kicsit megszépíti a valóságot, mivel a megjelent 25 megye képviselői mellett hiányzott az alföldi megyék egy része és a Dunán túliak többsége is innen a Szécsényi Borjúpásztról. Azt hiszem egyértelmű, hogy mi volt a neve ennek a tanácskozásnak, hiszen nem volt ez szabályos országgyűlés, vagyis ahogy akkoriban hívták, Diéta. Maga Rákóczi sem diétának, hanem Konventus Generálisnak nevezte ezt az eseményt, aminek nem az országgyűlés, hanem az országos gyűlés a helyesebb magyar megfelelője. Ez a Szécsényi országos gyűlés rakta le az alapjait annak az államépítő tevékenységét, amelyet Rákóczi végiggondolt, kigondolt, természetesen közvetlen környezetével. Konkrétan a konföderációról van szó, hiszen az is közismert tény, hogy konföderatív szövetség ideiglenes szövetség jön itt létre az itt résztvevő rendek, képviselők és személyesen megjelenő főnemesek között. A Konföderáció egy ideiglenes társadalmi szövetség és ideiglenesen működő intézményrendszert építenek erre föl. Tehát az országos gyűlés elnevezés is ilyen értelemben egy ideiglenes intézmény, amely átmeneti időszakra, átmeneti törvényeket alkot. Ennek az élén Lengyelországban marsalt választanak, itt pedig Szécsényben a konföderációnak az élére Rákóczit választották meg, mégpedig vezérlő fejedelemmé. A jogi és diplomáciai háttér, meg persze az anyagi feltételek megteremtése mellett a lassan regulárissá váló hadsereg számára nagyon fontos dolog volt olyan tiszteket találni, akiket a katonák is elfogadnak vezetőként, és akikből egy fél tábornoki karra való szépen fel is sorakozott itt a Vajai kastélykertjében. Azt pedig kiemelt elismerésnek számított egy tábornok részére, hogyha a katonái becenevén szólították őt, és aztán ezen is vonult be a történelembe. Hát itt van ő vak bottyán, vagyis Bottyán János tábornok, aki a bátorsága a vakmerősége miatt is kaphatta volna ezt a ragadványnevet. De a valóság ennél sokkal prózaibb. Az 1690-es évek törökellenes harcaiban veszítette el a fél szemét. Persze a veszélyekre fittyet hányó virtusoskodással ezután sem hagyott fel. Zólyomnál például még császári ezredesként kiugratott a lovával a labancok táborából, és párbajra hívta ki azt, aki a kurucok közül ki mer ellene állni. Ocskai László vállalta a párbajt, amit a két sereg ezúttal néző seregként szurkolt végig. Mindketten megsebesültek, és Bottyán János sokáig lábadozott. Volt tehát ideje gondolkodni, meg is hozta a döntést. Átállt Rákócihoz. Ennek az ocskainak is regényes sorsa volt. Szó szerint. Jókinál el is olvashatjuk a szeretve mind a vérpadig című regényben a többször is zászlót váltott árulóvá vált Ocskai brigadéros romantikus sorsát, a kuruc bíróság által megítélt pallos halálig. És ha már Vakbottyán kedvéért a köröndön járunk, hát itt van az Andrási út, és ennek a névadója Andrási Gyula ősei között is többen szolgálták Rákóczit. Egészen pontosan négy testvér, báró Andrási György, István, Pál és Miklós, aki ferences szerzetes volt, fehér csuhában jött át a kurucokhoz, és állítólag le sem vette. Abban vezényelte a katonákat, nem csoda, hogy Derviş Generálisnak nevezték. Azt meg már a regényes magyar történelemre jellemző, hogy a legkisebb testvér Andrási Péter végig a császári seregben harcolt, a négy testvére ellen. Egyébként a nemesség csak jóval a harcok kirobbanása után jelent meg Rákóczi táborában, aki a nincstelenekkel kezdte el a szabadságharcot. A legismertebb jobbágy katonája az itt, a szülőfalujában ma is nagy tiszteletnek örvendő Tarpa Esze Tamás volt. A Hegyaljai felkelés után a Beregi erdőben bujdosó képviseletében ő hívta harcba Lengyelországból Rákócit, és a fejedelem nekiadta át a Brezáni kiáltványt, meg a felkelés zászlóit. Esze Tamásból a gyalogos katonák, vagyis a talpasok brigadérosa lett, akit megbecsülése jeléül Rákóczi már 1703-ban felszabadított a jobbágy sorból. 1708-ban pedig nemességet adományozott neki. Érdekesség, hogy a tábornokok, brigadérosok egyharmada korábban soha nem forgatott fegyvert, és csak körülbelül ugyanennyien, tehát a tisztek egyharmada volt azelőtt hivatásos katona. Rákóczi fővezére, Bercsényi Miklós például gyakorló csapat tiszz volt. Budai ostromnál már ezredesként harcolt, aztán Rákóczi Sárosi birtokán összebarátkoztak, majd később együtt bujdosottak Lengyelországban álnéven. Együtt harcolták végig a szabadságharcot is, sőt Bercsényi a fegyverletételt követően még diplomáciai utóvédharcokat is folytatott orosz és török szövetségben reménykedve. Aztán 1718 után ő is követte a fejedelmet a Törökországi száműzetésben. Most pedig a fővezér és a fejedelem egymás mellett nyugszik itt a Kassai dóban. De Rákóczi tisztikarában még francia és lengyel főtiszteket is találunk, akik hallva a magyarországi Habsburg ellenes felkelésről, azonnal jelentkeztek csapat szolgálatra a Kuruc hadseregbe.
[21:19]Természetes az, hogy igen, Európa tudta már, hogy 1704-ben köröztetett deklaráció révén, kiáltvány révén, hogy Magyarországon fegyveres küzdelem bontakozott ki. Ebben a 21 pontot tartalmazó nagy, keresztény fejedelmekhez és világhoz szóló kiáltványban tételesen fölsorolja azokat az okokat, ami miatt fegyvert fogott a társadalom, a vezetésével, Rákóczi vezetésével a királya ellen. Nem lázadásról van szó, törvényes alapokkal igyekszik alátámasztani Rákóczi Ferenc, hogy jogos ez az ellenállás, jogos a fegyveres ellenállás. Sajnos a nagy jelentőségű ütközeteket, csatákat a kuruc hadsereg elveszíti. És itt a kuruc hadsereg szón érdemes elgondolkodni, hiszen ez a regularitást és irregularitást is jelenti. A kuruc és a labanc szavak eredetét kutatva egy dolog biztosnak látszik, az, hogy Rákóciék sohasem nevezték magukat kurucnak. A fejedelem nem szerette ezt a szót, mert a rabló portyázó harcmodoráról ismert Tököli hadseregre utalt, amelytől ő mindenképpen el akarta határolni a saját hadseregét. Jókai Mór azt írja, hogy a kuruc név a Kx azaz a kereszt szóból származik, és Dózsa György keresztes hadai terjesztették el ezt a kifejezést. Egy másik magyarázat szerint a szó gyökere a török kurucsi szó, amely nem reguláris harcost felkelőt jelent. Felbukkan még egy a császáriak által használt szóösszetétel is crucitürk, vagyis az olyan keresztény, aki a törökökkel cimborál. Na hát ezért is kerülte Rákóczi ezt a kifejezést. A labanc szóra is vannak korabeli népies magyarázatok. Például, hogy a lobbancs, vagyis gyújtsd fel kifejezésből eredne, amit parancsként kiáltottak volna a császári tisztek, utalva arra, hogy a harcok során hány falut felégettek a labancok. Ha te tudtad törni a fejemet, akkor kuruc vagy. Én szakítom be a tiedet, akkor labanc vagy.
