[0:05]A Film-Art és a Magyar Televízió bemutatja. 22. rész Ónodtól a Nagymjtényi síkig. 1703-tól háború dúl az országban. Mindennapi gondot jelentett a hadsereg szükségleteit előteremteni, felszerelésekre gondolni, puskákra, ágyúkra, tüzérségre, satöbbi. Tudják, hogy vajon mitől csontos egy karabély, selymes a lóding, és mitől dali egy pár pisztoly? Ugye nem. Csak énekeljük óvodás korunk óta, aztán azt sem tudjuk, hogy miről szól a nóta. A Rákóczi által megszervezett reguláris hadsereg fő fegyverneme a lovasság volt. Ők használták ezt a rövidcsövű előtöltős puskát, a karabélyt. Hogyha mintás csont berakással díszítették a farészeit, akkor természetesen csontos karabély lett belőle. A kuruc hadseregben használt másik lőfegyverfajta a jó minőségű, szép kivitelezésű, díszes, vagyis dali pisztoly volt, amelyből mindjárt kettőt hordott magánál egy-egy kuruc főtiszt a nyereg két oldalán. Ha ugyanis az első lövése nem talált, hát akkor nem kérhette meg az ellenséget, hogy várja meg azt a néhány percet, amíg újra tölti a pisztolyát. No, ezért kellett belőle egy pár. A lőfegyverekhez persze lőpor is kell, és a katona alapvető kötelessége, ahogyan szálló igévé is vált, hogy tartsa szárazon a puskabort. Hogy hogyan? Hát például úgy, hogy beleteszi a lódingba. A lóding német eredetű katonai kifejezés, a láde szóból, ami dobozt jelent. A tölteni meg németül úgy hangzik, hogy ládung. Hát ebből lett a lóding, vagyis a lőportöltés táska. Leggyakrabban faragott szarvasagancs vagy esetleg fém volt a lóding anyaga, de a tiszteké, a nemes uraké, bársonyból vagy selyemből készült. Hát ez a szép selymes lóding. Na hát ezek szerint most már legalább azt is tudjuk, hogy a díszes, csontos karabély, a dali pár pisztollyal és szép selymes lódinggal felszerelt Csínom testvérek, Palkó és Jankó nyilván gazdag főtisztek lehettek Rákóczi seregében. Vagy csak egyszerű közkatonák, akik nagyon szerettek volna olyan szép fegyvereket, mint amilyen a tiszteké volt. Tudunk arról, hogy Lengyelországon keresztül jó néhány fegyverszállítmány és lőszerszállítmány érkezett lengyel közreműködéssel, de közel sem annyi, mint amennyire szükség lett volna. Nem sikerült megteremteni teljes értékűen a fegyvergyártást Magyarországon. Nagyon-nagyon nagy problémát jelent, változatlanul, még Ónod előtt is, és közben, alatt is a külkapcsolatoknak az alakítása. Ezt egy pillanatra sem volt szabad szem elől téveszteni. A francia, lengyel vagy orosz címzettel írott diplomáciai iratokat persze csak megfelelő kódolással lehetett elküldeni. Ahol ugyanis háború van, ahol futárokkal fontos leveleket, parancsokat küldenek, ott ezek a levelek az ellenség kezére is juthatnak, amely ezekből fontos hadi titkokat tudhat meg. Ezért a hadi vagy diplomáciai levelezésben már régóta használtak különféle titkosírásokat. Ha azt hiszik, hogy ez például egy Rákóczi nóta kottája, hát tévednek. Ez egy titkos írással írott diplomáciai levél. Rákóczi, aki ugye már megjárta a bécsújhelyi börtönt, a napkirályhoz írt és a császári kezekbe került levele miatt, igazán tisztában lehetett a diplomáciai levelezés titkosságának fontosságával. Ezért képzeljék el, maga is megtanulta a kódhasználatot. Sőt az ellenség kódjainak a megfejtését is, és ebből a kuruc hadseregnek gyakran jelentős előnye származott. Hiszen ha például az ellenséges levél feladója ostobaságot csinál, akkor hiába van titkosítva a levél. Az emlékeirataiban leírja Rákóczi, hogy egy alkalommal elfogtak egy Labanc tisztet, aki Heister tábornok titkos levelét vitte Liptóvárba. Leírva benne részletesen a vár gyenge pontjait, természetesen kódolva. A kurucok megtalálták nála a levelet, és bár azt titkos írással írták, de történetesen éppen az a tiszt szerkesztette a titkos kódot, aki a levelet hozta. Így aztán, amikor Rákócziék kezébe került a levéllel együtt a futár is, hát nem volt nehéz kiszedni belőle a megfejtést. Az 1707-es év nagyon-nagyon eseménydús a Rákóczi szabadságharc történetében. Igaz, hogy nem hangos, nagy csatákról kell nekünk itt beszélni, hanem politikai eseményekről. Ebben az évben iktatták be fejedelmi címébe, foglalta el fejedelmi trónusát Erdélyben Rákóczi Ferenc Marosvásárhelyen, a Református Templomban zajlott ez az ünnepélyes esemény. Alighogy megtörtént ez a nagyon fontos, Erdély számára mindenképpen fontos beiktatási ünnepség, azonnal Ónodon kellett az Országos Gyűlésnek nagyon fontos kérdésekkel foglalkozni. Ónod Zsigmond kori várának a romjai már romok voltak akkor is, amikor 1707 tavaszára Rákóczi Országos Gyűlést hívott össze ide. Össze is jöttek a követek, határozatokat is hoztak. Mindössze annyi a történelemkönyvek ezzel kapcsolatos tévedése, hogy az ónodi Országos Gyűlést nem Ónodon tartották. Az történt ugyanis, hogy a tavaszi áradások miatt a rendek nem tudtak letáborozni Ónod határában. Ezért itt a Sajó túloldalán a Hernádtorkolattól délkeletre új helyszínt jelöltek ki Körön falu mellett. Ahogy az egykorú beszámoló fogalmaz, az Ónod mezővároshoz tartozó Körömpusztán. Ennek következtében aztán ma mind a két település, Ónod is meg Köröm is magáénak tartja az ónodi Országos Gyűlést, és évfordulók alkalmával meg is emlékeznek róla tisztességgel mindkét helyen. Az Országos Gyűlés megbeszélései, a rendek sérelmeinek már megszokott felemlegetésével indultak, és az június 6-án véres incidensbe torkollott. A háborús terhek és a pénz elértéktelenedése körüli vitában ugyanis a Turócz megyei küldöttek magát Rákóczit is sikkasztással vádolták. Erre felháborodásában Bercsényi Károlyi és a fejedelem testőrei lekaszabolták Turócz megye jegyzőjét. A megsebesített Okolicsányi Kristóf alispánt kivégezték, a többi Turócz megyei küldöttet bebörtönözték, és a fejedelmi hadak Rákóczi védelmében az Országos Gyűlésre irányították az ágyúikat. A rendi ellenállás ilyetén módon való letörése után a gyűlés már könnyedén hozott nagyon fontos határozatokat. Törvénybe iktatták például Rákóczi hadseregének egységes katonai szabályzatát, és kivetettek egy 2 millió forintos adót, amelyet a nemességnek is fizetni kellett. Egyébként érdekes, hogy Rákóczi használta először magyarul a közteherviselés szót, természetesen még nem a reformkori értelemben. És a Gyűlés legfontosabb határozataként a már fél évvel korábban meghozott szenátusi döntésnek megfelelően törvénybe iktatták a Habsburgok trónfosztását. Ennek elsősorban külpolitikai okai voltak, hiszen 14. Lajos folyton azzal az ürüggyel hárította el a felkínált szövetséget, hogy ő egy szuverén uralkodó lázadó alattvalójával nem köthet semmiféle szövetségesi szerződést. Hát ez az akadály elhárult Bercsényi híres mondatával, mely szerint Ebura fakó, mától fogva József nem királyunk többé, merthogy abban az időben a kutyát fakónak is hívták. Bercsényi tehát ezzel azt mondta, hogy ez a kutya, első József csak kutyákon uralkodhat rajtunk, ugye nem.
[7:36]Ez a detronizációs kijelentés készíti elő Lengyelország felé is az utat, és készíti elő az 1707 szeptember 15-i Varsói megállapodást is, amelynek értelmében első Péter cár, illetve lengyel nemesség, az konföderáció fölkéri Rákóczi Ferencet, hogy foglalja el Lengyelország trónját.
[7:59]A lengyel királyválasztásnak feltétele, jöjjön össze a Szejm, az ottani Országos Gyűlés, ez nem történik meg. Így aztán Rákóczi Ferencnek Lengyelországban való érkezése, lengyel királyként való fölbukkanása elmaradt. A kitörésem sikerül. A külpolitikai elszigeteltséget nem sikerül megoldani. Idehaza a legtöbb problémát a súlyos bodó infláció okozta. A szabadságharc kezdetén még arany dukátot és ezüst féltallért is veretett a fejedelem. A kisebb értékű, lengyel mintára hivatalosan poltúrának hívott váltópénzt pedig a katonák libertásnak nevezték, merthogy a pro libertate feliratot vésték rájuk. De mivel nem nemesfém, csak réz kellett hozzá, hát ezért megérte hamisítani, meg is tették sokan. És minél több pénz került hivatalosan vagy feketén a forgalomba, a libertás annál értéktelenebb lett. A szenátus megpróbálta megállítani a pénzromlást, ezért a hamisítványok kiszűrésére új Madonnás érméket veretek, és később bevezették az érmék ellenjegyzését, vagyis hivatalos pénzverő formákkal egy kis Madonna képet ütöttek rá a libertásokra, ezzel hitelesítették a korábban kibocsátott érméket. Ha egy árus a piacon nem fogadta el a rézpénzt, akkor elkobozták a portékáját. Ennek a következménye persze árúhiány lett, magas inflációval, mert hát a közgazdasági törvényeket már akkor sem lehetett becsapni. Olyan nagy mennyiségben kellett bevonni az elértéktelenedett rézpénzeket, hogy még ágyút is öntöttek belőlük. A fegyveres küzdelem elbukásához végül a pénzügyi csődhelyzet is hozzájárult. De a libertás még évszázadokon át megmaradt, ha nem is értékálló váltópénzként, de még a 19. században is sokan hordták a nyakba akasztva vagy az óraláncukon, mint a függetlenség szimbólumát. Na, ez az igazi értékállóság.
[9:51]1708 után a gazdasági alapok megteremtése vagy nem megteremtése a legfontosabb cél. Hiszen a pénzügyi alapok, gazdasági alapok nélkülözhetetlenek a további sikeres akciók folytatásához. Nem véletlen az, hogy 1708-ban már a kudarc jelei egyre sokasodnak, egyre erőteljesebbekké válnak, és bizony az 1708-as Sárospataki Országos Gyűlésnek fő kérdése az lesz, hogy hogyan teremthető meg, mint teremthető meg az anyagi bázis?
[10:28]Hogy lehet pénzügyileg az összeomlás szélén álló gazdasági életet megmenteni? A vezérlő fejedelem ide, a Vörös toronyba hívta össze 1708 novemberének végére a Konföderáció utolsó Országos Gyűlését. A gyűlés legfontosabb eseménye a zárószámodás bemutatása volt, amelyből az ország megtudhatta, hogy mire költötték az adókat és egyéb jövedelmeket. Ez volt a magyar parlamentarizmus történetében az első állami költségvetési beszámoló. A képviselők végül 20 napon át tartó tárgyalás után úgy döntöttek, hogy folytatni kell a háborút, és határoztak arról is, hogy a harcokat végig küzdő jobbágykatonák a családjaikkal együtt örökös szabadságot, vagyis az adók és szolgáltatások alóli mentességet kapjanak. Az utolsó Országos Gyűlés azonban nem ezzel a pozitív, bár megkésett gesztussal ért véget, hanem egy tipikus magyar tragédiával. Volt ugyanis Rákóczinak egy Bezerédi Imre nevű kiváló brigadérosra, egy igazi fenegyerek, aki a csaták és párbajok során egymaga 72 császári tiszttel végzett. És akinek már a főstrázsa mesteri előléptetéséről is határozatot hozott a fejedelem 1708 szeptember 5-én. De erre az előléptetésre soha nem került sor, mert pontosan ezen a napon, tehát szeptember 5-én Kőszegen árulás vádjával letartóztatták Bezerédit, aki nem is tagadta a vádakat. Hadbíróság elé állították, és a Pataki Országos Gyűlés záróakkordjaként a sógorával Botka Ádám alezredessel együtt a hagyomány szerint a Pataki piactéren lefejezték. Nem nagyon szoktuk megemlékezni arról, hogy egy nagyon súlyos járvány pusztít az országban 1709-ben, 1710-ben pestis járvány ütötte föl a fejét. Bercsényi egyik levelében azt írja, hogy bennünket nem a német győzött le, hanem a pestis. Igen, hiszen a pestis, köztudott, azokon a helyeken különösen szedi áldozatait, ahol tömeg jelenik meg, de a hadsereg bomladozása a tekintetben is elindult, hogy vannak ingadozó emberek, árulások, elpártolások. Hát a legismertebbek, ugye az Uscai László, legismertebb ugye a Bezerédi, Bezerédi Imrének nevei, és ezek a nagyon tehetséges kuruc tábornokok, ezek bizony alkalomadtán átpártolnak a másik oldalhoz húznak. Nem véletlen az, hogy már 1710-ben a romhányi csata elvesztése után megkezdődnek a tárgyalások, béketárgyalások. Rákóczi sem zárkózik el egy pillanatra sem ezektől a tárgyalások elől, de mindvégig van egy vízválasztó vonal a király és Rákóczi között, az Erdélyi Fejedelemségnek az ügye. Első József soha nem fogadta el, hogy Rákóczi Erdélyi Fejedelem lehessen. Fordítva, Rákóczi ebből az alapelvből pedig soha nem engedett, így aztán ez összeegyeztethetetlenné vált, és összeegyeztethetetlen volt, hogy kompromisszum szülessen ebben a kérdésben. Ennek ellenére megbízta Károlyi Sándor generálist, hogy folytasson tárgyalásokat, de fegyverszüneti tárgyalásokat a másik oldalon a császári hadak főparancsnokával és felhatalmazottal, egyébként horvát bánnal, Pálfi Jánossal. Abban reménykedett még 1710-ben, hogy első Pétertől szerezhet még katonai segítséget, és megfordíthatja ezt a nagyon kedvezőtlen helyzetet. Egyáltalán nem volt reális, hogy első Péter katonákat fog Magyarországra Rákóczi megsegítésére majd küldeni. Első Péter sokkal inkább Lengyelországnak az ügyét rendezni kívánta, óhajtotta, és már Magyarország e tekintetben bizony marginális helyzetet foglalt el. Nem vállalta a kockázatot a Habsburgokkal már éppen Magyarország miatt. 1711 tavaszára már nagyon-nagyon nehéz helyzet van Magyarországon. Rákóczi nem tartózkodik az országban. Károlyi Sándor vezetése alatt 10-12000 kuruc tartózkodik az ország észak-keleti sarkában. Tulajdonképpen ahonnan 1703-ban kibontakozott nagyon sikeresen ez a 8 évig tartó szabadságharc, 1711 tavaszára ide szorult vissza néhány megyére, Máramarosra, Szatmárra, Ungra, Beregre.
[15:00]Tehát megint az észak-keleti térség az, amely a lezárást is jelenti majd a szabadságharc eseményeiben. Károlyi Sándornak tehát, bár ő csak fegyverszüneti tárgyalásokra kapott megbízást a fejedelemtől, de nem volt más választása, mint letenni a fegyvert a Majtényi síkon, és aláírni a Szatmári békét. Legalábbis így tanultuk az iskolában. Na most két dolgot kell tisztáznunk az egykori iskolai tanulmányainkkal kapcsolatban. Egyrészt, hogy az úgynevezett Szatmári békét, vagy inkább Szatmári megegyezést nem Szatmárban írták alá. Másrészt, hogy a Majtényi síkon senki nem tette le a fegyvert. Károlyi, aki egyébként hét évvel korábban még Dolhánál szétverte a felkelőket a szabadságharc első összecsapásában, de aztán Rákóczi hűségére tért, és a tábornagyi rangig vitte. Szóval Károlyi reálpolitikusként látta, hogy Rákóczinak már nincs katonai esélye a háború folytatására. Ugyanakkor a fejedelemnek tett hűségesküt sem akarta feladni. Áthidaló megoldásként a konföderáció tábornokait egy gyűlésre hívta ide Szatmárba, a hagyomány szerint a vár templom élésházába, amely ezen a telken állt, és április 27-én a gyűlés úgy döntött, hogy elfogadják Bécs feltételeit, és hűségesküt tettek első József császár és király nevére, aki egyébként akkor már két hete halott volt. De ez furcsamód nem befolyásolta az okmány érvényességét. A békeokmány aláírása miatt Rákóczi megátkozta Károlyit. Ennek ellenére a 10-12000 fős kuruc sereg három nappal a Szatmári megállapodás követően április 30-án itt Majtény mellett a földbe szúrta a csapatok zászlóit, és ez fontos, hogy nem a fegyvereket hagyták itt, csak a zászlókat. A békekötés feltételei között ugyanis az egyik sarkalatos pont éppen az volt, hogy a kurucoknak nem kellett letenniük a fegyvert, még a felkelő jobbágok is megtarthatták, és hazatérhettek vele. Tehát a történelemkönyveknek azt a mondatát, hogy a kurucok a Majtényi síkon letették a fegyvert, ideje lenne pontosítani. Nem tették le. Ja, és a tévedések helyesbítéséhez az is hozzátartozik, hogy a Szatmári megállapodást május elsején nem Szatmárban, hanem attól néhány kilométerre itt Nagykárolyban, Károlyi Sándor kastélyában írták alá. Szatmár csak a kihirdetés helyszíne volt. Károlyi persze jutalmul grófi címet kapott, és időskorában tábornaggyá is kinevezték. Tehát addigra 30 év eltelt már a Szatmári megmegegyezés óta, és 1741-ben a császári tábornagyi kinevezésekor kitörődött már azzal, hogy hát, hiszen a fordulatos életű gróf egyszer volt már tábornagy, igaz még Rákóczi katonájaként.
[17:39]Károlyinak nem volt más lehetősége. El kellett fogadni ezt a diktátumot. Viszont nem kapitulált. Semmi körülmények között nem lehet ezt az egész egyességet, bár önmagában a szó is, hogy egyesség, a kapituláció szót kizárja. Kikötötték a pontok között, hogy aki fegyvert fogott királya ellen, amnésztiát kap, aki például a kuruc hadseregben tiszti fokozatot nyert, megtarthatta tiszti fokozatát.
[18:10]Sőt nemességét megtarthatta, sőt az elesetteknek árváit, özvegyeit a király támogatásban részesíti. Nagyon-nagyon komoly engedményeket tett azért a Bécsi udvar a tekintetben, hogy Magyarországon békesség és csendesség legyen. Ez nem fegyveres vereségnek az eredménye.
[18:33]Ez tárgyalásnak az eredménye, amit Szatmári békeként emleget igaz a közgondolkodás, de sokkal inkább ez kiegyezés és megegyezés, vagy ha tetszik, társadalmi béke volt. Nem Rákóczi engedett az elképzeléseiből. Rákóczi inkább félreállt, Rákóczi inkább elvonult Magyarországról. Rákóczi Lengyelország, Franciaország érintésével aztán Törökországba kerül. Hogy hogyan kerül a Nemzeti múzeumba a Rákóczi szabadságharc emléktárgyai közé egy faragott szék? Hát úgy, hogy ezt is a fejedelem csinálta. Rákóczi ugyanis a törökországi száműzetése alatt sok időt töltött az asztalos műhelyben. Ő készítette ezt a faragott, festett, trapéz ülőkéjű, és igen magasított háttámlájú széket, és persze, hogy ilyen magas a háttámlája, hiszen ő is nagyon magas termetű ember volt. Hát, ez is hozzátartozik a fejedelem portréjához. Meg az is, hogy Rákóczi a szabadságharc leghitelesebb krónikása volt, és a 18. század első harmadának az egyik legjobb stílusú szépírója. Rodostótól, illetve ahogy a mai térképeken olvasható Tekirdag, igazán alkalmas volt a múlt idézésre, más ló sem nagyon volt alkalmas. Amikor már remény sem maradt arra, hogy fejedelmeként térhet vissza Magyarországra, a napjait barkácsolással, biliárdozással, festéssel és főként írással töltötte. A fő műveit franciául és latinul írta. Egy 1739-ben Hágában a magyar szabadságharcról megjelent hatkötetes műben adták közre először a naplószerű emléktiratait, ami gyakorlatilag egy egyes szám első személyben elmondott krónika. És mivel franciául íródott, ezért könnyen aratott sikert, és szerzett rokonszenvezőket a magyar ügynek Európa szerte. A másik ismert munkája a latinul írt Confessio Peccatoris, vagyis egy bűnös vallomásai, rövidebben Rákóczi vallomásai, amely nem történelmi mű, hanem inkább amolyan filozófiai vallásfilozófiai elmélkedés. Rákóczi írásainak külön érdekessége, hogy bár az élete igazán fordulatos volt, de a történeteit nem színezte ki szenzációvá az olvasók kegyeinek az elnyerése érdekében. Sőt, nem fogom itt elbeszélni, írja egy helyen azokat az érdekes dolgokat, amik élvezetesebbé szokták tenni az elbeszélést, ám bár nem voltam események szűkében, mert nem az érdekesség hajhászóinak írok. Vagyis a 18. század elején ez a száműzött fejedelem tulajdonképpen azt a messzemenő megállapítást teszi, hogy ő bizony a maga részéről elhatárolódik a ma úgy mondanánk bulvárírásoktól. És van még valaki, akiről, mint a vezérlő fejedelem Törökországi éveinek krónikásáról nem feledkezhetünk meg. De ő egészen más stílusban ír, mint Rákóczi, ráadásul magyarul. Olyan ízes mondatai vannak, mint például ez is. A szépen írt levél az elmének úgy tetszik, valamint a szemnek a kapros és tejföllel béborított káposzta. Vajon ki lehet az az ember, akinek ez jut az eszébe egy levélről? Hát az illető egyrészt egészen biztos, hogy székely. Másrészt pedig valószínűleg imád levelezni, csevegni, adomázni, és valóban lebíncselő olvasmány, igazi szórakoztató mestermű minden írása. Természetesen Mikes Kelemenről van szó, aki 17 évesen került Rákóczi udvarába. Nemes apród, majd bejáró inas, végül kamarás lett. A szabadságharc bukása után a fejedelemmel együtt Lengyelországba, később Franciaországba emigrált, ahol öt évig éltek. Végül 1717-ben érkeztek Törökországba. Mikes Kelemen Rodostóban, előbb a fejedelem mindennapjainak krónikásaként, később egyszerűen csak unaloműzésből elkezdett leveleket írni egy csupa élett, szellemes és okos asszonynak, P. E. grófnőnek, akit ő a leveleiben egyszerűen csak Édes nénémnek szólít, és akinek csak egy baja volt, hogy nem létezett. Csak Mikes találta ki magának. Ugyanis csak távoli rokonai éltek, és a valóságban azokkal sem válthatott levelet, de talán nem is akart volna válaszokat olvasni, ő csak írni akart. Ez a 41 év alatt megírt 207 levele inkább amolyan naplóféle, amit egy társaságra vágyakozó magányos ember vezetett, franciás műveltséggel, de székely mesélő kedvel. Ezek a levelek persze soha nem kerültek póstára, és igazából ma sem tudjuk, hogy pontosan hogyan jutottak Magyarországra 1761, Mikes halála után. Csak az az egy biztos, hogy 30 év múlva már itt voltak, merthogy 1792-ben ki is adták őket egy kötetbe gyűjtve, és azóta több kiadás is megérték. Az eredeti levelek, vagyis Mikes kéziratai pedig itt van az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban, és valamikor az idők során egy kötetbe fűzték őket össze, hogy szét ne szóródjanak. Rákóczi halála után egyébként lassan Mikes lett az emigráció legöregebb tagja. Szeretett volna ugyan hazajönni, de 1741-ben Mária Terézia remény sem hagyva ridegen azzal utasította el a kegyelmi kérvényét, hogy Törökországból nincs visszatérés. Mikes számára nem is volt, még a halála után sem. A fejedelem és sok más bujdosó hamvai ugyanis előbb-utóbb hazakerültek. Mikes Kelemen földi maradványai azonban egyszerűen elvesztek. 1761-ben Rodostóban temették el, de a régi temetőt azóta felszámolták. Így Rákóczi Székely kamarása után nem maradt más, csak a levelei, egy nem létező nagynénjéhez, akit akár úgy is hívhatnánk, hogy az utókor.
[24:35]Emberlét külföldeként, sétál, gyűjt tekintetem, titkos madárra, sűrűbe száll. Ha érthetnélek süllyedő, ólomszívű múlt idők, elmondaná, hogy van hazám.
